|
 A TÉL LOPÓ... ÉS A TÖBBIEK
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen történt az, hogy egy kevésbé jó szándékú tündér, gondolt egyet, és elindult megkeresni a télapót. És bizony, ez a kevésbé jó szándékú,-na jó, mondjuk úgy, ez az egyáltalán nem kedves, mi több, roppant rossz magaviseletű.-tündér nem karácsonyi ajándékot akart kérni, nem ám! Az ő foga a télapó értékes hó smaragdjára fájt. Átment egyenesen a tétova kikötőn, amely után el is érte a télapó rikító pirosra festett házát. A tündér, akinek a faja történetesen ősztündér volt, nem tétovázott, bekopogott a télapóhoz. A szakállas öregember kinyitotta az ajtót. Az ősztündér besurrant, és ellopta a követ. A szenilis vénember,-mert hisz szenilis volt, ugyanis idén ünnepelte 105. születésnapját,-alighogy felfogta mi történt, el is felejtette. Egy vállrándítás kíséretében visszavonult a nappaliba, az ősztündér pedig boldogan távozott, hisz végre nem, hogy egy, hanem két évszak lett az övé ezzel. Ugyanis az ősztündér utálta a telet… miért is szerette volna, ha ezzel az évszakkal ér véget az ő uralkodása? Visszaindult hát a saját kis házikójába. Útközben azon gondolkozott, mégis hova rejthetné a smaragdot. Végül eszébe jutott az Ausztráliában lévő kis nyaralója, hát bepattant az automobiljába és elindult. Persze, az ősztündér tudott repülni, de minek keltsen feltűnőséget, nem szerette ő azt. A hosszú úton megéhezett, és mivel a McDonald’s-ban nem szolgáltak bélszínnel ezért kénytelen volt keresni egy éttermet. Miközben falatozott sok-sok dolgon gondolkozott. Az agya szélvihar sebesen járt, és milyen véletlen, azon nyomban nagy szélvihar keletkezett. Az ősztündér felpattant, de becsületesen az asztalra tette a pénzt, és még egy keveset amennyit a tányérért számolnak fel, ugyanis az ősztündér ezt is magával vitte, hisz nem hagyja csak úgy ott egy apró szellőcske miatt a bélszínét. Hát ez a roppant rossz magaviseletű tündér,-miután lecsillapodott a szél,-elindult. El is ért Ausztráliába. Ott maradt egy napot, majd indult vissza. Ám eközben a télapó rájött, hogy hiányzik a smaragdja, s mielőtt elfelejtette volna, értesítette a manóit. Ők nagyon bepánikoltak,-amit természetesen a télapó egy perc elteltével nem is értett,-s elkezdték keresni az értések követ. Megnézték a biztonsági kamera által rögzített felvételeket, s bizony, az ősztündér volt a tettes. Nagyon mérgesek lettek, de nem tudtak mit tenni. Az ősztündér már lassan haza ért, de előtte odakanyarodott a télapóék házához, hogy meglesse, milyen botrányt kavart, hadd dobja fel egy kicsit a napját, a télapó segédjeinek arca. Csakhogy a szemfüles manók, kiszúrták a tolvajt, s utána eredtek. Értesítették a rohamosztagot, akik nem tudtak mást tenni, minthogy lábasfejűvé változtatták az ősztündért. Azóta újra van tél, mi több az ősz is megmaradt… A télapó vígan él, bár még most is elfelejt mindent, az egykor ősztündér pedig átkozza magát, miért ment akkor épp a télapóhoz. De neki sincs olyan rossz sorsa, hisz együtt úszkál a lábasfejűekkel.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Thanx Bridgette =)