Az, hogy optimista vagy éppen pesszimista vagyok-e, mindig az adott helyzet függvénye, de összességében igyekszem optimistán állni az élethez, emberekhez, a világhoz.
Próbálkozom optimistának lenni, de szörnyen pesszimista vagyok. A probléma az egésszel, hogy ha optimistán tekintek valamire és nem teljesül, vagy nem sikerül akkor hatalmasat csalódom és elmegy a kedvem mindentől, de ha alapból pesszimistán tekintek a dolgokra, akkor nem nagy csalódás ha nem teljesül viszont nagy öröm ha igen! :D De régen néztem egy dokumentum filmet ami azt mutatta be, hogy mindennap be kell beszélni magunknak az optimizmust és akkor sokkan jobban fog sikerülni minden, mert minden az agyban dől el.
Optimista vagyok, de utálom, amikor a poharas esettel jönnek, mert akkor nem félig telinek látom, hanem töltök bele még.