|
 ANIMABELLE ÉS NICI - VESE MESE
Egyszer volt, egy Vese Alatti nevű unikornis. Alatti a Nici hegyen túl, a Bamina-folyó partján éldegélt. Egy nyári napsütéses délután elhatározta, elmegy az erdőbe körülnézni. Ment, mendegélt, amikor egyszer csak a semmiből felbukkant előtte egy zöld, nyálkás izé.
- Jé, egy ogre! - kiáltotta.
- Nem, én nem ogre vagyok - válaszolt a zöld izé. - Én egy sárkány vagyok.
- Elég nagy sárkány, mit se mondjak.
- Ne kötekedjél! Én a Mikulás sárkánya vagyok, Miki. Nem látod a sapkám? - ripakodott rá az uni.comra.
- Elnézést, ezentúl jobban figyelek, majd egyszer talán - Vese továbbra is kötekedik.
- Vigyázzál magadra, Alatti! Tudom a neved, és a végén még nem kapsz karácsonyi ajándékot - fenyegetőzött ugyanakkor a sárkány(o'cska).
- Rendben, rendben, kedves sárkány bácsi, lenne a barátom?
- Oké, benne vagyok - mondta Miki, és társul szegődött Alatti mellé.
De az uniqum kirándulása nem ért véget, irányt vett nyugat felé, ám egy bökkenő volt. Nyugati irányban a Napot eltakarta egy hatalmas nagy bolondgomba. Tépte, harapta, kapta-marta, ahol csak tudta, de semmire nem jutott, a gomba teljesen sértetlen volt, nem pusztult el. Alatti nem adta fel, ám ekkor egy hangot hallott a háta mögül. Megfordult, de nem látott senkit. A hang ugyanis egy rádióból jött, amit valaki a bokrok közé rejtett. Amit valójában, nem neki, hanem a vadászok ellen tett oda Babar. A kék unikornis ezt nem tudta, és egyetlen rúgással elhallgattatta a beszélő dobozt. És ekkor megjelent mögötte egy "múmia".
- Segítség! Segítség! - kezdett sikítozni Alatti, miközben körbe-körbe futkározott.
És a múmia elkezdte az mondani, hogy múú-múúú (mint egy tehén - a szerk.-ek). Ebből sárkány bácsi levonta azt a következtetést, hogy a múmia éhes. Sokáig kergetőzött egymással Vese és Múmia, mert a Múmia vesét akarta megenni. Ám sárkány bácsi kitalálta, hogy adjanak neki sütisajtost. Tehát, a sárkány elővett a szárnya alól egy tál sütisajtost, és odadobta neki. De Mumi nem tudta megenni, mivel a szájából csak egy kis környi látszott, a többit betakarta a fásli. Ekkor Alatti ismét megijedt, de inkább megkérdezte, lenne-e a barátja ő is. Mumi csak bólogatott, majd elkezdett mutogatni, de Alatti nem tudta kitalálni a parányi agyával. Megfogta a mumi kezét, feltette a sárkányra, és megpróbáltak volna átrepülni vele a bolondgomba fölött. De a gomba olyan gonosz volt, hogy nem engedte őket, így kénytelenek voltak leszállni a tetejére.
Onnan a dolgok simán mentek egy darabig. Leugrott Vese, és gyalog kelt útnak, számos csapda környezetében. A környező fákról fejszék lógtak le, és himbálóztak körülötte. Pedig a környezet maga a paradicsom volt. Igen, Alatti egy paradicsom belsejében érezte magát. De ez nem azt jelenti, hogy minden piros volt. Nem ám, mivel ez egy éretlen paradicsom volt, így körös-körül minden zöld volt. Körüs-körül zöld lombok, zöld talaj, a bokrok is zöldek - hát ekkora kitolást... Alatti nagyon becsapva érezte magát, mivel utálta a zöld színt. De későbbiekben, minden fekete lett... Alatti megijedt, hogy talán valaki meg akarja kaparintani az ő gyönyörű, kék sörényét, ami csak úgy ragyogott a sötétben. De örülhet, hogy múmia barátja, mindent jól érzékel a sötétben,így semmi baja nem lett. Bandukolt hát tovább, amikor egyszer csak egy világító villanykörte jelent meg a feje fölött. Megvilágosodott! És észrevette, hogy a Nici hegy előtt áll éppen, aminek a lábánál egy tölcsér volt, és rájött, hogy ezen keresztül meg tudja etetni Mumit. Felvette hát a tölcsért, a sárkány bőréből szakított egy kicsit,és megetette a Mumival. De a sárkány bőre nem sütisajtos volt, így Mumi mindet visszaköpdöste. Sajnos a sütisajtos elfogyott, Miki túl mohó volt, és mind megette, más eledelt kellett így hát keresniük.
Indultak volna tovább, de Alatti hirtelen akkorát sikított, hogy a környező fákról lehullottak a levelek, valamint a fejszék is. Se Mumi, se Miki nem tudta, hogy mitől ijedt meg Alatti, amikor észrevették, hogy az unikornis előtt a földön egy Gyakran Ismételt Kérdések, azaz egy gyík sütkérezett. És akkor sokszor elkezdte Vese ismételgetni hogy: GYAK.
- Mit vartyogsz itt nekem? - kérdezte a gyík.
- Én semmit, ő nagysága - dadogta Vese.
- Azért mondom - felelte gőgösen Fürge Gyík.
- Vigyázz! - sikította Alatti.
De mielőtt a gyík megmozdulhatott volna, ráesett egy nagy zsák, amin egy aranylakat volt. És hirtelen feltünt Puszedli is, ugyanis ő dobta le a zsákot a magasból. Mivel a gyík kicsivolt, farkával könnyedén kinyithatta a zsákot. A zsákban egy olyan por volt, ami az óriási, gonosz gombát vissza tudta változtatni. Rögtön siettek vissza a gombához, a Nici hegyet pedig hagyták a fenébe. Puszedli Mikivel együtt felrepült, és kiszórták a gombára az összes port a zsákból. A gomba visszaváltozott normális méretűre, így Vese Alatti már haza tudott menni. Ha a gomba továbbra is gonosz maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Nagyobbért kattints a képre.)
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások