|
 NICI TÖRTÉNETE
Történetem szereplői kitalált alakok, bármilyen hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. A történetben előforduló szavakért, cselekedetekért felelősséget nem vállalok. Elolvasását semmilyen korosztálynak nem ajánlom.
Hurrá, nyaralunk!
Avagy a rossz, az istennő és a bamba
Csak a ventilátor monoton zúgása törte meg a csendet. Az irodában a G-Portál Team tagjai ültek, és bámulták a képernyőt. Megmozdulni se volt kedvük a nyomasztó hőségben, ha csak egy picit is mocorogtak a széken, már ömlött róluk az izzadtság. Néha-néha egymásra pillantottak, nagy ritkán mormoltak valamit, de egyébként nem csináltak semmit. Órákon keresztül csak ültek, ültek és ültek. Hirtelen egy óriási robaj és egy sikítás rázta meg az iroda falait. Endre, aki időközben elszunyókált, ijedten kapta fel a fejét. Dzsozi élénken kereste a hang okozóját, azonban csak kicsit későn esett le neki, hogy a mellette levő szék üres. Tamara, a mindenki által istenített webmester, törte meg a csendet az irodában. Az ablakokat megremegtető sikoly az ő száját hagyta el, amikor egy darázs megzavarta elmélkedésében, és rászállt a kezére. Tamara megpróbált elmenekülni a vérszomjas rovar elől, ám a lába beleakadt a szék lábába, ezért a padlón kötött ki. Superuser – webmesterünk másik beceneve – fürkésző tekintetek kereszttüzében volt kénytelen lábra állni, ekkor azonban megvilágosodott, aminek következtében újra a földön kötött ki. Hogy felfogja az esést, megpróbált megkapaszkodni egy kábelben, ami viszont a monitor kábele volt, és így sikeresen magára rántotta azt. A monitor tompa puffanással esett rá Tamara hasára, aki mit sem törődött vele, és csak lelökte magáról a földre.
- Tudom már! – kiáltott fel fülsértő hangon. – Menjünk nyaralni!
- Nyaralni? – kérdezte SieGe. – De hisz rengeteg dolgunk van!
- Egy hét szabadságot mi is megérdemlünk – osztotta meg gondolatait a többiekkel Anikó.
- Így van, ebben a hőségben nem tudunk koncentrálni – támogatta az ötletet Merci.
- Na jó… - adta be a derekát SieGe. – És hova menjünk?
- A Balatonra, ez nem kérdés – mondta magától értetődően Tamara, miközben a többiek beleegyezően bólogattak. A kérdést megtárgyalták, és újra az unalom tengerébe süllyedtek. A ventilátor zümmögésén nem hallatszott semmilyen zaj, kivéve Dzsozi halk suttogását:
- Nyaralni?
Egy hét múlva a G-Portál Team tagjai egy balatoni szálloda előtt álltak. Tamara istennő hamarosan kiadta a parancsot:
- Előre!
A többiek mintha csak errevártak volna, teljesen felpörögve rohamozták meg a szállodát. A portás alig bírta őket feltartani, és legszívesebben kirakta volna őket az utcára, amiért 5 évesek módjára viselkedtek. Tudniillik SieGe és Merci kő-papír-ollóztak, míg Endre folyamatosan ütögette a pulton levő csengőt, ami fülsüketítően harsogott minden gombnyomásnál. Anikó örömében körbe sasszézta a bejárati csarnokot, miközben Dzsozi ámulva bámult ki a fejéből.
Tamara egy gyors fejszámolást követően leadta a foglalásaikat, így pár percen belül mindannyian tulajdonukba vették a szobáikat.
A G-Portál istennője épp egy hűsítő fürdőt követően készülődött az esti programjukra – koktélozás, majd éjszakai fürdőzés a Balatonban -, amikor Dzsozi rontott be a szobájába:
- Tamara! Tamara! – ismételte kétségbeesetten. – Nem találom... Nem találom a…
- Mit nem találsz Dzsozi? – kérdezte a végtelen türelméről is ismert webmester.
- A láthatatlanná tévő köpenyemet – suttogta a kicsit lassú felfogású fejlesztő.
- Hol kerested eddig?
- Mindenhol, biztos, hogy elhoztam. Tudod, ha nem adom vissza Harrynek, biztos, rám küldi Voldemortot – hangja egyre kétségbeesettebben csengett.
- Pszt! Ne mond ki a nevét! Ne félj, a köpeny biztos meglesz valahol. Szólok a többieknek, és segítünk a keresésben – mondta jóságosan Tamara.
- Mindig elfelejtem, hogy nem szabad kimondani – motyogta alig hallhatóan Dzsozi.
Amikor Dzsozi és Tamara felbukkantak a szálloda halljában, a többiek hangos üdvözléssel fogadták őket, és különböző rikkantásokat engedtek meg maguknak.
- Hurrá, nyaralunk! – hallatszott többször is. Superuser azonban hamar letörte a kedvüket, amikor elmondta, hogy új küldetésük akadt.
- Meg kell találnunk a Kiválasztott köpenyét, ha nem akarjuk, hogy Tudjátokki idejöjjön. Párosával alkotunk egy csapatot, és felkutatjuk a környéket, ugyanis Dzsozi már szétnézett a köpeny rejtekében. Endre, Anikó, ti vagytok az első csapat. SieGe, Merci, ti a második – osztogatta parancsait Tamara, míg a végére nem ért. – Én Dzsozival megyek. 2 óra múlva itt találkozunk.
A csapat szétszéledt, mindenki a párjával, és hozzákezdtek a módszeres kutatáshoz. Illetve egy csapat nem kezdett hozzá, mivel SieGe és Merci a kő-papír-ollót érdekesebbnek találta a keresésnél.
Éjfélkor Tamara fáradtan esett be az ágyába, egész eddig a köpeny után kutattak. A keresés nem hozott eredményt, és megbeszélték, hogy másnap folytatják.
Ez ment egész héten, minden egyes nap a köpeny után kutattak. A láthatatlansága miatt, csak térden csúszva tudtak közlekedni, ezért minden második embernek nekimentek.
- Feladom – mondta Anikó a párjának, miután beverte a fejét egy aktatáskába. – Sose fogjuk megtalálni.
- Mit nem fogtok megtalálni? – kérdezte egy ismerős hang. Anikó a fejét fogva fordult a kérdést feltevő irányába.
- Egy látha… - elharapta a mondat végét, amikor rájött, hogy kivel áll szemben. A szeme végigsiklott a kígyózöld szemeket körülvevő ódivatú szemüvegen, majd megállapodott a villám alakú csupa varr sebhelyen. Harry Potter állt előtte.
- Szóval egy mit? – kérdezte csábítónak szánt hangon a kicsinek már nem mondható Kiválasztott.
- Jajj, Harry! – sikította Tamara a közelből.
- Tamara! – kiáltotta az említett is, és a közelgő nő felé futott, miközben a karját ölelésre nyújtotta. A G-Portál istennő szintén ölelésre tárta a kezeit, és ő is elkezdett futni. Már alig volt köztük 2 méter, amikor a Sebhelyes Homlokú felbukott egy kis kavicsban, és egy hatalmasat esett. Mikor földet ért, utolsó csapásként még lefejelte Tamara kecses, hófehér lábát. Az említett nőszemély dobhártyaszaggatóan felkacagott, majd felsegítette hősünket.
- Rég láttalak – vigyorgott a fiú.
- Harry… Valami beleragadt a fogaid közé – világosította fel Tamara ordítva, és adott neki egy fogpiszkálót. A kis fadarab kettétört, amikor a Kiválasztott bedugta az első kettő foga közé.
- Hmm… Ez így nem fog menni – jegyezte meg, és a körmével kezdte el piszkálni az odaragadt ételt. Öt perc múlva egy óriási brokkoli bukkant elő a szájából.
- Add csak ide – mondta Harrynek Endre, és kikapta a kezéből a zöldséget. – Ez lesz a mai vacsoránk. Brokkolikrémleves!
Endre elégedetten mosolygott, és nem törődött a többiek undorba torzult arcával.
- Tami! – bukkant fel kiabálva Dzsozi. – Miért hagytál ott?
- Megvagytok! - tűnt fel a semmiből egy köpenyes kopasz alak.
- Szia, Dzsozi vagyok – mutatkozott be a mellette álló alaknak a G-Portál Team tagja. A másik alak megütközve nézett rá, mire Dzsozi szépen lassan leengedte a kezét.
- Szóval te is megjöttél – köszöntötte lenézően Tamara az újonnan jöttet, miközben végigmérte hullaszínű bőrét, a két rést a keskeny szája fölött, ami az orrát helyettesítette.
- Mielőtt belekezdenénk, mondanék valamit – fordult a Kiválasztott felé. – Harry, én vagyok az apád.
- Nem, ez lehetetlen! – kiáltott fel az említett. – Hiszen nem is hasonlítok rád, és számtalanszor az életemre törtél!
- Nem hasonlítasz? Hisz te is tudsz párszaszóul, a pálcáink testvérek, mind a ketten jó Sötét Varázslatok Kivédése tanárok lennénk. Emellett pedig egyszer sem törtem az életedre! Amikor egy éves voltál, akkor a szokásos apás hétvége volt, és érted mentem. Egy szerencsétlen baleset folytán anyád és James Potter meghalt, én pedig elveszítettem a testem. Első éves korodban csak meg akartalak nézni közelebbről is, de a kentaur elkergetett. Amikor pedig a bölcsek kövénél találkoztunk, csak egy apai ölelést akartam neked adni, de az a szerencsétlen nem elporladt az érintésedtől?! – A Sötét Nagyúr egyre felháborodottan folytatta a mesélést, miközben a többiek kerekre tágult szemmel figyelték. – Másodikban a 16 éves kori önmagam próbára akart téged tenni, hogy megnézze, mennyit örököltél a tehetségemből, de te elpusztítottad. Negyedikben magamhoz vitettelek, hogy szemtanúja legyél apád újjáéledésének, kicsit harcolni akartam veled, hogy mennyire vagy jártas ebben, de szintén elmenekültél. Ötödikben majdnem megvoltál, de az a vén Dumbledore nem hagyta, hogy eláruljam neked a titkomat. De most megtudtad! – kacagott fel elégedetten.
- Nemnemnem! – hajtogatta Harry, és előkapta a pálcáját. – Invito seprű!
- Azt hiszed, hogy azzal a vesszőparipával sokramész? – kérdezte Voldemort, és előkapta a pálcáját. De nem a pálcája bukkant elő a köpenyéből, hanem…
- Egy WC-pumpa? – döbbentek le egyszerre a többiek.
- Én ezt már nem bírom – nyögte a Kiválasztott.
- Akkor adj egy cuppanóst az apádnak – vicsorodott el (mosolyogásra képtelen volt – a szerző) Voldemort. Harry zavartan, de odament az eddig ellenségének hitt emberhez, és megölelte. A többiek meglepetten szemlélték a történteket.
- Akkor te ki is vagy? – hallatszott Dzsozi kérdése.
Másnap a G-Portál Team tagjai újra a forró irodában ültek, ugyanolyan fáradtan, mint a nyaralás előtt, hisz egész héten nem pihentek. Tamara istennő lassú mozdulatokkal nyitotta meg a www.gportal.hu-t, hogy levegye a feliratot: NYARALNI MENTÜNK! EGY HÉT MÚLVA JÖVÜNK!
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
De jó, hogy nálam nem volt ott az első üzenet. -.- Amúgy néhány ötletért köszönet Adliznak. :)