|
 A WEBMESTER FELADJA
-Marija mesélj!
-Meséljek?
-Igen, mesélj!
-Jól van, szeretnéd hallani a mesét, a jóságos webmesterről?
-Igen!
-Rendben. Szóval még réges rég, vagy ha jobban belegondolok nem is olyan régen volt egyszer egy webmester. Sokan kértek tőle segítséget és ötleteket, hogy hogyan legyen még jobb az oldaluk. A webmester szívesen segített is azoknak, akik kérték tőle.
-Ez unalmas!!
-Igen? Izgalmasabbat szeretnél? Akkor csak hallgass végig!
Ám egy napon minden megváltozott. Nagyon sokan panaszkodtak, hogy nem értik meg a GY.I.K-ot, és, hogy segítsenek neki........
-Mi az a GYIK, Marija?
-Gyakran Ismételt Kérdések.
-Aha. De még mindig unalmas.
-Várj egy picit.
....... A mi drága webmesterünknek elege lett. Felmondott, és otthagyta a G-Portált. Gondolta: Most majd világot látok. Elment egy utazási irodába, de ott egyik hely sem tetszett neki.- Na jó, akkor majd megyek oda, ahova visznek. Hazament, felkapta a hátizsákját, belehajigált néhány ruhát, és persze a búgós-pörgős pörgőcsigáját, vagy, hogy hívjákot.
-Mire kell neki az a búgócsiga?
-Mert neki az olyan, mint nekünk valami fontos dolog. Tudod, neki ez a csiga olyan, mint amilyen neked volt régen a macid.
-És sehova sem megy nélküle?
-Sehova sem.
Áááááá, és igen mit hagytam ki?
-Mit?
-Megvan! Az útlevelét. És persze pénzt.
Szóval az útlvelét is beletette, elment a legközelebbi buszmegállóhoz, és felpattant a legelső buszra, ami jött. Az a busz Szerbiába, pontosabban Topolyára vitte. –Vajon mit kezdhetnék én Topolyán?- tűnődött magában. Hát,majd keresek valamilyen munkát-, s ezzel befejezte gondolatmenetét. Mikor megérkeztek leszállt, és az első vele szembejövő embertől megkérdezte, hogy merre van a legközelebbi pénzváltó. Az megmondta neki, webmester megköszönte, s indult pénztváltani. Összesen 65.000 forintot hozott, gondolta az elég lesz. Először csak 5.000 forintot akart beváltani, amit rögtön a kezébe is vett. Miközben haladt előre, lazán fogta a pénzt, s egy arrajáró utcaember kikapta a kezéből az ötezrest, és boldogan elszaladt vele. Webmester ezt nem vette észre, mivel teljes boldogságában nem is érdekelte. Mikor beért a pénzváltóba, csak akkor vette észre, hogy bizony a zsé nincs sehol. Elkezdett szitkozódni:. Átkozott gazember! Hogy dögölne meg most helyben!........ Úgylátszik, a hölgy, aki a váltónál dolgozott félreértett valamit: -Nos, ha így gondolja, akkor megkérem, hogy távozzon! – Öööö....... én nem magának mondtam! – Úgylátja, hogy van még itt valaki, netalán egy láthatatlan szellem?! Na ne nevettessen! Viszlát! – A franc egye meg- suttogta halkan a webmester, majd köszönés nélkül távozott. Mendegélt, míg talált egy másik pénzváltót, és itt szerencsésen feltankolt dinárral. Kért egy ajánlólapot, amit meglátott a pulton, hogy megtudjon szállni valahol. – Köszönöm, viszontlátásra! – így búcsúzott el. Viszont már megint figyelmetlen volt, nem vette észre az ajtónak az alsó „támaszát” és megbotlott. Hanyatt csúszott a sáros, vizes járdán (mivel esett az eső mielőtt megérkezett), csak úgy súrolta a ruháját, ami tiszta piszok lett, és mindenki rajta „kuncogott” ha ezt lehet így mondani, mivel nem éppen kis nevetés volt ez, hanem inkább hahota.
-Mi az a hahota?
-Az, amikor nagyon nevetsz.
-Értem.
-Pfff, hát ez óriási.......... mégis hol fogok átltözni?!- gondolta magában. De azért csak ment tovább magabiztoson a hotelig, amit kiszemelt, kivette a szobáját, levetkőzött, lezuhanyzott, felöltözött pizsamába, és belefeküdt a pihe-puha ágyba.
Másnap mikor felébredt, rögtön felpattant, s már indult is állást nézni. Talált valami jót, a Capriolo kerékpárcégnél, aminek a feltalálója egy Bačka Topolja-i ember. Sikeresen ment az állásinterjú, már kezdhetett is dolgozni. A biciklik kerekeit kellet felpumpálnia, s közben az ő ideg pumpája is egyre csak feljebb ment. Már kitudja mióta próbálta az első cangának a kerekét felpumpálni, az egyre csak lefújódott, s ez a mi főszereplőnket igen csak megviselte. –Próba szerencse, megpróbálom mégegyszer!-. Ezzel az elhatározással minden erejét beleadva próbálta a levegőt a kerékbe juttatnia. Sikeült is, csakhogy nem állt meg, hanem fújta tovább és tovább és tovább és............ mire egyszer csak feldurrant. Jöttek is az emberek nézni, hogy mit művel ez az idióta! Nem kell mondanom, rögvest ki lett rúgva, mikor a főnöke meglátta. Szegény webmester csak ballagott tovább az ismeretlenbe...............
Következő járgánya már a vonat volt, a járat pedig a XxX Ma©ina, a menetirány pedig egyenesen Bulgária. Hát a szegény webmester biza nem tud bulgárul, de már mit volt tenni, mit nem elindult hát Bulgáriába. Az út még megállt Csókánál, ahol aki akart leszállt. Webmester is így tett, mivel itt legalább a város kevesebb
része beszél magyarul. Egy tisztáson játszadozó gyerekeket látott. Úgy döntött kér egy vesszőparipát, és játszva „el lovagol“ valamerre. Ment is, játszott is, orra is bukott. – Hát nekem már semmi sem megy? – tűnődött rajta, közben pedig túlságosan is sajnálta magát. –Na mindegy! Megyek tovább, én szerencsétlen, hátha valaki észreveszi, hogy milyen rossz a webmesterek sorsa! –Nem messze, bent a központban volt egy vándor cirkusz. Épp tűznyelőt kerestek. –Próbálkozom itt is, ezen már nem múlik! – gondolta. Már kezdődött is a produkciója. Volt a kis pálcának egy „lángszóró“ gombja. Webmester már a torkába tette, de rögtön ki is köpte, csak úgy fulladozott a sok füsttől, az emberek meg nevettek ezen a fura tűznyelőn. Ők nem tudnak semmit, csak azt, hogy valami történt, ami vagy így volt a szervezőfüzetben megírva, vagy nem, de megtörtént. Webmester megalázva érezte magát, s rögtön utazott is vissza Magyarországra, azokhoz akiket szeretett, azokhoz akik nem nevették ki. Mikor megérkezett a régi munkahelyére csak ennyit mondott: Sajnálom!
-Szép mese!
-Köszönöm! Te gondolsz a webmesterről?
-Azt, hogy nem kellett volna egyedül mennie.
-Miért, ha valaki elment volna vele akkor szerencsésebb lett volna?
-Igen.
-Miért?
-Azt már csak én tudom.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Köszi superuser!