|
 A NAGY TRAGÉDIA - A BOLDOG FELKELÉS
Kedves naplóm! Ez a nap nagy-nagy tragédiával kezdődött, de egy nagy boldogsággal végződött. Álmomat elmesélem, az egész így kezdődött:
Minden évben húsvétkor meg szoktuk látogatni a nagymamámat, ebben az évben se volt másként. Kimentük a repülőtérre, s vártuk a repülőt. Ahogy a röppálya mellett álltunk nem megszokott remegés futott végig rajtam, mintha éreztem volna, hogy valami nincs rendben. Eljött a kilenc óra s felszállhattunk a repülőre. Elfoglaltuk helyünket s szüleim elkezdtek beszélgetni arról, hogy – mivel húsvét van – milyen ajándékot kapjak a locsolásért. Nálunk Németországban nem piros tojást adnak, hanem ajándékot. Fél füllel halottam, hogy egy nyulat szeretnének nekem adni, csak arról vitáztak, hogy kell-e neki forgács a ketrecébe. Anya szerint nem kell, apa szerint pedig kell. Épp a leszállás előtt füst szag járta át a gépet. Ahogy az ablakon kinéztem, hogy egy nagy tűz ül kint.
Anyukámnak ezt mondtam:
- Jé, anya! A tűz bácsi kinn ül! – mondtam boldogan
- Ne kisfiam, ne most! – válaszolt anya
Ekkor láttam meg, hogy a repülő egyik szárnya elkezd elferdülni. Ekkor megijedtem s elkezdtem a testvéremnek a vállát bökdösni, hogy figyeljen rám. Ő csak a nagy mézes puszedlit falta, s nem figyelt. Minden reménységemet apába fojtottam, hátha ő megnézi tűz bácsit és a ferde szárnyat. Ő idefigyelt, de ahogy idepillantott nagy zsivaj és kiabálás tört ki a repülőn. Minden ember össze-visszarohangált. Nem gondoltam, hogy ennyire ijesztő a kint lévő bácsi. Amikor leszakadt a ferde szárny és elkezdett a gép össze-vissza dülöngélni, beugrott az a felvétel, amit a tegnap esti Híradóban láttam. Abban a felvételben lezuhant egy repülő. Mintha ugyanezt éltem volna át. Paf! Lezuhant a gép, ebben a pillanatban felébredtem az álmomból. Mintha átéltem volna az egészet.
Ahogy kinéztem az ablakon, s kinyitottam az ablakot megütött a most nyitó babarózsa illata. Felöltöztem, s elindultam a boltba. A malom, a fatelep és az uszoda előtt is elmentem, míg végre elértem a boltba. Egy végtelen hosszú sorba kellett beállnom. Hazaérve a reggeli híreket nézve megreggeliztem, s szüleim egy nyúllal benyitottak az ajtón. Mintha megálmodtam volna, hogy kapni fogok valamit. Ezen túl hiszek abban, hogy álmaink valóra válnak.
Máté, 2009.04.27.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Tök jó történet!