|
 A VARÁZSLATOS HELY
Egyszer réges-régen, egy tündéri helyen volt egy nagy ház. Ebben a házban éldegélt már nagyon régóta egy öregember és egy öregasszony. Ekörül a ház körül nagyon sok szép virág nőtt. A háztól nem messze volt egy patak, amely végtelen hosszú és kristály tiszta volt. Ettől nem messze volt egy malom, amely a csillogó vizet pörgette. Az öregasszony mindig ide ment friss vízért. De volt egy kis baj a malommal: egy kicsit ferde volt. Az öregember mindennap elszokott menni, hogy megcsinálja, de szinte mindig csak ferdébb lett és kicsi forgács darabok kupaca volt már a földön. Tehetetlen volt. Az öregasszony míg férje a malmot próbálta megcsinálni, puszedliket sütött otthon. Mikor a férje hazaért, mindig finom illat csapta meg az orrát. Eljött az este és miután megvacsoráztak elmentek aludni. Nyugodtan-békésen aludtak, amikor egyszer csak nagy zajra kapták fel a fejüket. Egy különös hangot hallottak, olyan volt mintha fák ezre recsegne. Hirtelen remegés és félelem lett úrrá rajtuk. Lementek, hogy megnézzék, de lent nem volt semmi. Egyszer csak az öregasszony észrevette, hogy a malomnál nagy tűz van. Felöltöztek és mindketten oda szaladtak és megpróbálták vízzel eloltani a tüzet. Sikerült is, de ekkor hirtelen eltűnt a malomház és gyönyörű virágok nőttek helyette, méghozzá babarózsák. A két öreg visszament aludni és próbálták azt hinni, hogy csak álmodták ezt az egészet. Ezután eljött a reggel. A két öreg felkelt és kinézett az ablakon. De a szemük előtt nem babarózsa volt, hanem a malomház. Akkor már rájöttek, hogy csak álmodták ezt az egészet. Csak azt nem tudták, hogy álmodhatták mind a ketten ugyanazt. Ezután tovább éltek nagy boldogságban. Még talán ma is élnek ha meg nem haltak.
Luna, 2009.04.18.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Ez egy mese. Viszont mesének kicsit eseménydúsabb kellene, h legyen.