|
 A LÁNY, AKI SZERETI A PUSZEDLIT
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl élt egy lány. Ezt a lányt akarta meghódítani egy fiatalember. Egy nap oda is ment a lányhoz, és megkérdezte:
- Öhm... Leszel a feleségem?! - ezzel az ifjú hódító megragadta a lány kezét.
A lány elpirult, majd felsikított, mert hirtelen érte a felkérés. Hirtelen odarohant a babarózsabokorhoz, majd elbújt mögötte. A férfiú követte. Közben az udvarlónkban fellángolt a szerelem heves tüze. Mikor odaért a lányhoz, a hölgy befutott a közeli malomba. A férfi végtelenül türelmes volt, és így nyugodtan ment be a lány után. A malom alapból ferde volt, mint a pisai ferde torony. És instabil is. Ebből következik, hogy a malom eldőlt. Szerencsére mind a ketten megúszták néhány horzsolással. A fiú ezután kissé ideges lett. Ezt meglátta a leány, aminek a hatására szerencsétlent elfogta a remegés. A fiatal nő meglátott egy faforgácsdombot. Hirtelen odaszaladt, majd belebújt. A fiú szólongatta:
- Gyere ki, gyere! Nálam jó sorod lesz.
A lány nem válaszolt.
- Gyere már ki, no!
- Nem megyek! - válaszolt a lány, ám meg nem moccant.
- Szereted a mézes puszedlit?
A lány nem szólt semmit. A férfinak ez nagyon gyanús lett, így odadobott a dombocska elé pár darab süteményt. Erre a lány kiugrott, nekiesett a nyalánkságnak, és minden egyes morzsáját megette.
- Te tuskó! Te aljas senkiházi! - ordibált a fiúra a lány, majd akkora pofont adott az udvarolni próbálkozó hímnemű egyednek, hogy megváltozott a röppályája, egyenesen a város irányába...
Pityu, 2009.04.13.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
hát...a lényeg az, hogy a fiú udvarolna, de a lány nem engedi. =]
„TÖk furi. De egész jó. Csak nem értem a lényegét
”