|
 A BARÁTSÁGRÓL
Szép tavaszi napon kezdődött. Ültem az ablaknál, épp néztem a gyönyörű időt, a zöldellő fákat, a virágot hozó babarózsákat. Kint más gyerekek játszottak, beszélgettek. Töprengtem magamban, én miért vagyok ilyen, amilyen. Bent ülök, verseket írok, olvasok, ezekkel vezetem le a feszültségem. Vajon miért teremtett Isten ilyennek? Én tűz, ők víz. Ezen a napon letettem a könyvet, és elindultam barátokat keresni, hátha szerencsével járok. Egy óra után úgy éreztem, mint aki végtelen kilométert megtett, míg a malmok közelében a hintáknál megláttam egy embert. Közelebb menve észrevettem, hogy egyedül olvas a hintán. Külsőre egy ferde szemű, kissé remegő lábú szőke hajú kislány volt. Olvasás közben a malmok közelében lévő faforgácsokat a szemébe fújta a szél. Segítettem neki, ám ezután kedvetlenül fordult felém és kérdezte:
-Miért barátkozol egy ilyen csúnya lánnyal, mint én?
E mondat után hirtelen elgondolkodtam az élet dolgain, és olyan érzés fogott el, ami még sohasem. Éreztem, szükségünk van egymásra. Hosszas beszélgetés után a fizikai röppályákról és művészetekről, mindketten hazasiettünk. Sok nap eltelt, és mindennap vele voltam, Ám nagy fordulat állt be az életemben ezután. A szőke kislány elköltözött egy másik városba, és hirtelen nem tudtam mitévő legyek. Aznap az iskolából hazaérve egy puszedlit találtam az asztalomon és mellette egy cetlit, amin az állt:
Soha nem felejtelek el, te tettél emberré. Örökké Szeretlek.
Ahogy a könnycsepp kicsordult a szememből, úgy jöttem rá, hogy az egyik legfontosabb dolog a világon a másik megértése, elfogadása, a barátság.
Írta: markoo
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Egyszerű, de mégis szép.