|
 AZ ISMERETLEN FÉRFI
Szép napos tavaszi idő volt. Anna a régi földúton rohant Szabóék istállójához. Lova, Angyal már várta őt. A földút mellett már virágzottak a babarózsa bokrok. A lány letépett egy ágat. És azzal rohant tovább. A tegnap esti eső illata még ott volt a levegőben. Végre odaérkezett. Amint belépett a régi, dohos istállóba balra fordult, Angyal bokszához. A boksz ajtaja eléggé ferde volt, de ez senkit sem zavart. Az alom pedig egyszerű forgács volt, de már elég koszos.
- Megígérem, ma kitisztítom. – mondta Anna és puszit adott lova homlokára.
Angyalt már régóta ismerte, csikó korában vették meg a vásárban. Akkor a lány még csak öt éves volt. Azóta nyolc év telt el. Anna beletűzte lova sörényébe a babarózsa ágat.
- Akarsz kirándulni, lovacskám? – kérdezte, amire egy horkantás volt a válasz.
Fél óra múlva már az istállóból vezette ki a lovát. Felült a nyeregbe. Elindultak egyenesen. Majd ráfordultak arra a földútra, amin Anna idefelé is jött. Először léptek, majd ügettek végül pedig vágtattak. Szabadok voltak, nem volt határ, számára az egész út végtelen volt, csak ő meg a ló. Az erdő szélére értek.
- Bemenjünk Angyal? –kérdezte lovát.
- Én nem ajánlanám. – felelte egy mogorva hang.
Anna csak ekkor vette észre a fák mögött álló embert. Negyven év körüli bajuszos férfi volt, kockás inget viselt és egy koptatott farmert. Éppen dohányzott. Remegés futott végig a hátán, nem tetszett neki ez az ember, furcsán viselkedett és volt benne valami gonosz… de ő sem tudja, hogy mi az.
- Jó napot! Miért nem mehetek be az erdőbe?- kérdezte a lány, udvariasan.
- Mert ott valakivel nagy baj fog történni. – mondta, majd lerántotta a lányt a lováról.
Angyal felágaskodott és kieset a nyeregtáskából az egy csomag puszedli, amit Anna a patakparton szeretett volna elfogyasztani. A ló fogta magát és elvágtatott, elbújt ez elől az ember elől, nem tetszett neki.
- Hová visz? Azonnal engedjen el! – kiabálta Anna.
- Persze, majd ha fagy!
Majd karon fogva beráncigálta a lányt egy régi malomba. Egymás előtt álltak. A lány nem tudott mit tenni, lefogták, de végül kiszabadította az egyik kezét és jól pofon vágta az ismeretlen férfit. Erre a férfi szájából kiesett a cigarettacsikk.
. Te ...! – káromkodott a férfi. – Most pedig megkeresem az értékes lovadat és eladom pármillió forintért!
- Ne, csak Angyalt ne! Kérem! – könyörgött Anna, de a férfit ez nem hatotta meg és elhagyta a malmot, jól bezárva az ajtót.
Eközben a cigarettacsikk csak égett és égett tovább, majd lassan tűz keletkezett belőle. Anna kiabált, de senki sem hallotta meg.
Angyal valami furát érzett, valaki bajban van, egy lány… Anna, a gazdája. Azonnal vad vágtatásba kezdett és pár perc múlva már a malomnál állt.
- Angyal, Angyal, kérlek, segíts! – kiabált a lány.
A ló önfeláldozóan beugrott a tűz közé és gazdája mellett termett. Anna felszállt a lovára. Majd ugyanúgy kiugrottak a tűzforgatagból.
Másnapra elfogták azt az embert és letartóztatták. Anna és Angyal azóta is boldogan vágtatnak a régi földúton.
Írta: Fanni a G-Portál történetíró versenyére, 2009. április 9.
| 
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Külön tetszik, hogy a főhős neve Anna (L) :)