Csatlakozz te is!

Július van. Nyár van, meleg, meg minden. Bár, ez a történet nem erről szól, hanem a tavalyi karácsonyról.

A tavalyi karácsony a megszokott módon kezdődött. Nem volt hó, hanem inkább eső és sár uralkodott a környéken, az iskola javában folyt, ezért mindenki a sárban és az esőben kellett mászkáljon.

Aztán, rá egy hétre megkezdődött a téli szünet. Pihenés, barátok, család, és még sok más. Bár, nálunk, a családunknál nem mindig van így.

Nálunk, karácsonykor általában a rokonaink vannak itt, együtt díszítjük fel a fenyőfát a szebbnél szebb színes díszekkel és édes szaloncukorral, és a végén feltesszük és bekapcsoljuk a fényfüzért, mely sok színben pompázott. Ugyanígy történt tavaly is. Pár nappal azelőtt, hogy a rokonaink megérkeztek volna, megsütötte a süteményeket. Mint mindig, zserbót, kiflit, kuglófot és kalácsot sütött. Természetesen én is segítettem neki.

Mikor megjöttek rokonaink, sok mindent csináltunk. Illatos gyertyákat gyújtottunk, finom csokoládéba mártott almát ettünk, egyszóval együtt voltunk. Elmentünk biliárdozni is, ami nagyon jó volt, ezért az idő gyorsanelmúlt. A falu kultúrotthonában karácsonykor műsort adtak elő, ami rendkívül szép volt. Rengeteg dísz, a szöveg is megható volt, amit elmondtak. Az előadás Jézus Krisztus születéséről szólt.

Minden benne volt. A pásztorok, az angyal, a fénylő csillag az égen, József, Mária, a pajta, amiben megszületett a kisded, és a királyok. Minden gyönyörű volt. Azutáni nap, karácsony második napján az iskola néptánccsoportja adta elő művét. Az is nagyon szép volt. A népies öltözet, a helyi tánc, a díszítés, a beszéd, minden magával ragadja az embert. Aznap örömmel feküdtünk le aludni. Másnap a közeli hegységbe is voltunk, ahol bár nem volt sok hó, nagyon jól éreztük magunkat. Szilveszterkor éjszakáig buliztunk. Ettünk, ittunk, zenét hallgattunk, amire táncoltunk. Hajnalban feküdtünk le aludni.

Így múlt el a tavaly elmúlt karácsony is, és remélem, hogy az idén jövő is ilyen jól fog eltelni.