Csatlakozz te is!

Készülődés

-Jaj, anya, ne csináld már!

-Miért nem érted, hogy ez most mennyire fontos nekem?

-Mert nem érdekel és kész!

A szobaajtó hatalmas csattanással csapódott be, az előtérben berendezett karácsonyi dekoráción csilingelve rázkódott meg a fényfüzér.

-Fantasztikus…

Edit bánatosan fordult el a zárt ajtótól, keze egy pillanatra hozzáért a még mindig himbálódzó füzérhez, ezzel megállítva annak mozgását. Aztán fáradtan leült a konyhában és csalódottan könyökölt az asztalra, állát tenyerével megtámasztva. Július első hetétől kezdve pontos menetrend szerint, megtervezett időbeosztást követve készült a gyerekekkel az ünnepre. Minden hétvégére egy feladat. Az adventi időszakban minden napra egy apró figyelmesség az elvégzett feladatok után…Nem nagy dolgok…azokról már megtanult lemondani, s az elérhető, sok apró dolog megvalósítását tűzte ki célul az ünnepig.

 A nagyi receptfüzetére tévedt elcsigázott pillantása…gyermekkora legfinomabb süteményénél volt nyitva a füzet, amit csak ünnepekre készítettek el, ezért is maradt mindig különleges helyen emlékeiben. A zserbó receptje, nagyanyja szép, cirkalmas betűivel leírva. Az ismerős írást szerette nézegetni…folyóírás, rendbeszedett sorokban, hiba nélkül, tökéletesen olvashatóan…ennyi év után is minden alkalommal pontosan követte a nagyi iránymutatásait, pedig már ő is hányszor, de hányszor elkészítette a süteményt…a nagyi írásának szemlélése most nyugtatóan hatott megtépázott idegeire, így az ünnepi készülődés hajrájában. Szemeit becsukta és nagyot sóhajtott. Minden elmúlik egyszer…-, mondta a nagyi, és milyen igaza volt. Egy éve ilyenkor nem hitte el, hogy minden csak jobb lehet. Tavaly ilyenkor változott nagyot a világ számukra, és lett kész káosz az életük. Egyik napról a másikra minden más lett, mikor egyedül maradt a gyerekekkel. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj, soha olyan borzasztó karácsonyt nem kívánt volna senkinek…Emlékek törtek elő, de egy pillanattal később megrázta magát és kinyitotta szemét, hogy elhessegesse a múlt történéseit. Elmúlt.

 Új évi fogadalomként elhatározta, hogy az idei karácsony csodaszép lesz, feledtetve a gyerekekkel az előzőt. Gyerekei kissé fura ábrázattal fogadták ötletét július elején és néhány napig szinte földönkívülinek nézték, ahogy ő már a tikkasztó nyári hőségben azt tervezte, milyen dekorációt és ajándékokat szerez majd be. Amikor pedig egy forró augusztusi napon megemlítette a karácsonyi kandalló építését, a narancsok és almák aszalását, a gyerekei véglegesen úgy döntöttek, hogy menthetetlenül elvesztették anyjukat, karácsonyig egész biztosan. Enci és Attila egymásnak sem merték bevallani, hogy igenis jó dolog, hogy nemcsak környezetüket készítik fel hétről hétre az ünnepre, hanem lelküket is. Az együtt töltött idő a tervezéssel, a kézzel készített ajándékok anyagainak beszerzésével és a hétvégi feladatok megvalósításával újra közelebb hozta őket egymáshoz. A gyerekek nyár végéig ráéreztek az elnyújtott készülődés lényegére és kíváncsian várták az újabb feladatokat. Egy cseppet sem lepődtek már meg azon, hogy ősszel megváltak a műfenyőtől, ami évekig megfelelt a családnak. Egyiküknek sem volt arról fogalma, hogy a valódi fenyőfa milyen illatos, mennyivel hangulatosabb egy igazi karácsonyfa körül állni Szenteste. Ez volt az egyik legnagyobb rejtély a gyerekek számára, mert kis koruk óta műfenyőt állítottak.

- Anya…- Edit érezte lánya érintését a vállán -, Ne haragudj…Segítek szívesen, nem is az, csak ma…ma olyan hülye napom van…

- Gyere ide…- ölelte át Encit -, te se haragudj rám, nem vettem észre, hogy rossz napod van, annyira el voltam foglalva a hozzávalók előkészítésével.

- Szóval, mit hozzak a boltból…?

 Aznap délután a gyerekek megismerhették az eredeti, nagyi féle zserbó elkészítésének minden titkát. Enci fázisfotókat készített az instára, amiket végül csak órákkal később töltött fel. Hiszen nem az a lényeg, hogy a világ lássa a pillanatot, ami valójában a világ számára nem fontos…a  lényeg, hogy ők hárman éljék át a pillanatot, amire évekkel később nosztalgiával emlékezhetnek majd.

 Szenteste délutánján közösen díszítettek, a piros és arany gömbök egymás után foglalták el helyüket az ágak között, a törtfehér színben pompázó fényfüzér még csillogóbbá varázsolta a fenyőfát. A készülődés és várakozás ideje alatt elkészített és kihelyezett dekorációk most váltak igazán eggyé, meghozva a szeretet ünnepének hangulatát. A gyerekek számára ezen estén nyerte el teljes értelmét a Karácsony és Szenteste fogalma, hiszen minden, ami körül vette őket, részben tőlük is származott, belőlük egy darab tette teljessé és egésszé az ünnepet. Nélkülük a díszek csak előre csomagolt dekorációk, a sütemények előre elkészített tömegáruk, a fenyő mű, az ajándékok pedig praktikusak és semmit mondók. Az ünnepet az összetartozás érzése és az egymás iránt érzett szeretet tette  igazivá, élővé. Minden készülődéssel töltött pillanat, perc, óra, nap erre tanította őket észrevétlenül.

Vacsora végeztével az ajándékok, apró figyelmességek átadása következett. Az ajándékok bontogatása közben Enci egyszer csak mosolyogva pillantott anyjára.

- Most már nem hiszem, hogy földönkívüli vagy.