Csatlakozz te is!

Készülődés az ünnepekre

Júliusba, amikor mindenki fáradt, és melege van, akkor szokott eszébe jutni az, hogy bárcsak már tél lenne és karácsony, de amikor eljön akkor pedig nem akarják.

Eljön a tél, beköszönt a hideg, és a magával ragadó karácsonyi hangulat, az anyukák, asszonyok, nagyobb leányok álma, vagy pedig  a rémálma, mert ilyenkor van az, hogy amíg a nők sütnek, főznek, takarítanak talán éjszakába nyúlóan is, addig a férfiak dolga, nem túl megerőltető, maximum néhányan ha akadnak olyanok, akik segítenek esetleg a sütésben, vagy a főzésben, legtöbbször talán csak fekszenek, és bentről, támogassák a házbeli nőket, asszonyokat, egy-egy aranyos, kedves szóval. Pedig ha néha besegítenének, vagy csak ott lennének a konyhában ahol ez az egész jobb esetben felfordulás zajlik, mennyivel de mennyivel könnyebb dolguk lenne a lányoknak, és talán sokkal szórakoztatóbb is, hogyha a zserbó a fáradtság miatt nem sikerül elsőre, akkor csak egy jót nevetni rajta, hogy semmi baj, majd sikerülni fog a második adag, vagy amikor rájössz, hogy elfelejtettél almát venni a pitéhez, és hirtelen azt sem tudod, hogy merre menj, annyira szét vagy szóródva és igen, ilyenkor a férfiaknak csak annyit kellene kérdezniük, hogy miben tudtok segíteni, nem pedig lerohanni, az anyukátokat, menyasszonyotokat, húgotokat-nővéreteket, hogy hogyan is felejthette el, hanem ilyenkor legyetek férfiak, és ilyenkor mutassátok meg a leányoknak, hogy miért is szeretünk titeket annyira. Kérdezzétek meg, hogy kell-e valamiben segítenetek, ha azt mondjuk, hogy kezdjétek el díszíteni nélkülünk az elején a fenyőfát, akkor ne fejeket vágjatok hozzá, hanem igenis álljatok neki, higgyétek el nem azért mondjuk, mert ki akarunk abból a szórakozásból és jókedvből maradni, amit ti csináltok, hanem azért, hogy megpróbáljunk emberi időben végezni mindennel, nem pedig éjszaka egy és kettő között, ahogy az elmúlt napokban az ünnepekre készülődve. Igenis bogozzátok ki a fényfüzért ha az össze van csavarodva és kötődve, igenis rakjátok ti a fenyőfára a csúcsot, ha mi már nem érjük el azt, és igenis viseljétek el, ha abban az időközben picit morcosabbak, vagy harapósabbak vagyunk, de higgyétek el, elmúlik ez az idő is, amikor lemennek az ünnepek, és nem kell fejvesztve rohangálnunk mindenfelé.

Ha tavaly eltudtátok viselni, és tudtatok segíteni, akkor merem remélni, hogy ez idén sem volt kivétel, hiszen minden pillanatot, és percet megért, amikor másnap reggel úgy lépsz be a konyhába, hogy minden kész, és a finomnál finomabb, az illatosnál illatosabb süteményeket látod és érzed.