|
Egy újabb szomorú nap
Álmosan ültem fel az ágyban. Körülnéztem a szobában, mintha valami változott volna 10 év alatt. Lassan kicsoszogtam a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni magamnak. Néhány perc múlva el is készült a palacsinta, melyre gyümölcsből lekvár került. Ugyan az a szürke nap, ugyan azzal a hangulattal, de mintha ma sokkal rosszabb kedvem lett volna. Aztán átfutott az agyamon egy kósza gondolat, miszerint ma évforduló van. Gyorsan felálltam és a naptárhoz lépkedtem. Október 31. Másoknak ez a nap az egész éjszakás halloween-i bulikat jelentette, viszont nekem egészen mást. 10 éve, hogy a szüleim itt hagytak és inkább leköltöztek a föld alá. Elmosogattam, majd visszamentem a szobámba és felöltöztem. Sokszor néznek fiúnak, mert nem igazán hordok lányos ruhákat, de hát ez van. Végre elkészültem és arra gondoltam, hogy gyalogosan megyek a dolgomra. Még gyors felkötöttem a csuklómra egy kendőt, majd kimenetem a házból, mikor már a cipő is rajtam volt, egy kabáttal egyetemben. Megálltam a küszöbön és hosszasan néztem a szürke felhőket. Egy vándormadár szállt az égen és ment valahova. Hirtelen elkezdtem dideregni. A szemem az autóra siklott, amit majd' megesz a rozsda. Gondoltam egyet és beültem. Nagy nehezen beindítottam a tragacsot és kihajtottam a kertből. Elhagytam a templomot, a piacteret és még sok minden mást, mikor 1 óra múlva megérkeztem. Egy hatalmas vaskapu a bejárata és a szüleim is itt vannak már 10 éve. Beléptem a temetőbe és odamentem ahhoz a két sírhoz, amelyekhez már évek óta. A szüleiméhez.
- Bocsi... Virágot nem hoztam... - motyogtam magam elé, könnyekkel a szememben – Sajnálom..!
írta: Miyako-san
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások