Csatlakozz te is!

Két lélek története

-Figyelj én vagyok a híd a te világod és az enyém között. Ismerem Hei Bait, jó haverok vagyunk! Héj!..

 

-Drágám,vacsora! 

-Rendben, csak egy pillanat! Tudod, még megy az Avatár és pont az egyik kedvenc részem úgyhogy nem fogom itt hagyni!

Mellesleg mi a vacsi?

-A kedvencedet csináltam!

-Csak nem palacsintát?

-De,lekvárral!

-Köszönöm, két perc és lent vagyok!-Tényleg hálás voltam anyunak, mostanában nem vagyok valami jól.. Olyanokat

látok amiket nem lenne szabad.Kicsiként azt hitték képzeletbeli barátom van, sokat meséltek arról miket mondtam

arról a fiúról akivel játszottam.Mindigis kirázott a hideg amikor meghallottam a nevét és most újra megismételtem

magamban. Teó. Mint mindig most is meg dideregtem de mostmár nem félek tőle,mostmár nem ugy tekintek rá mint egy

képzeletbeli barátra hanem mint egy kósza lélekre.A barátomra. Tudom,hogy nem képzeletbeli..hiszen még mindig látom néha.

-Babi gyere már!

-Megyek anya!

Lassan indultam meg a konyha felé, utoljára hátra néztem mert tudtam,hogy ezek után csak néhány nap múlva látom

újra ennek a szobának a falait. De akkor meg láttam őt. Csoki barna haja kócos volt arca pedig hófehér és sápadt,

de a legőszintébb mosoly ült az arcán. Sose láttam olyan szép mosolyt mint az övé. Fogai hófehéren világítottak.Imádtam!

Gyönyörű volt.

-Teó, de jó újra látni!-Tényleg így gondoltam,szerettem vele lenni,szerettem beszélgetni vele. Ezt senki nem 

értené meg..elítélnének,hogy én más vagyok.. úgyhogy soha senkinek nem beszéltem róla. Mindig beszédes volt de

most csak még szélesebbre húzta a mosolyát és oda nyújtott egy kendőt amire egy vándormadarat hímeztek. Közelebb 

léptem és csak akkor láttam milyen szépek a szemei.Zölden virítottak.Emlékeztetett valakiére de nem tudnám 

megmondani kiére.Elvettem a kendőt és éreztem annak puha szövéseit. Mire felnéztem volna Teóra már nem állt ott.

-Hát persze,hogy elmentél.Mindig ezt csinálod..és most,mit kezdjek ezzel?

-Édesem kihez beszélsz?-Most anyu állt az ajtóban.Fáradt arcán folyt az izzadság a sok munkától.Szemei csillogtak

amikor rám nézet. Tudtam,hogy félt engem de azt is,hogy büszke rám.

-Senkihez anyu,mond csak..holnap muszáj mennem a templomba istentiszteletre?-Nem szerettem oda járni már kicsinek

sem de mióta Teót jobban megismertem egyenesen utálok. Hiszek istenben de mindig is jobban foglalkoztatott Teó 

életének története mint a teremtőé.-Nem szeretnék elmenni.

-De hát a barátaid is mennek,miért nem mész velük gyalogosan?

-Nem szeretnék..kérlek!-Meghúzta a száját és össze húzta a szemöldökét. Nem kérdezősködött és ezért hálás voltam.

-Nem bánom,itthon maradhatsz!-Rámosolyogtam,ő vissza mosolygott rám.Megfordul de mielőtt kiment volna a szobából

az asztalra letett egy könyvet és rá egy tál gyümölcsöt.-Csak egyél drágám!-

Ahogy kiment a szobából és az ajtó zára is kattant Teó jelent meg elöttem. Meglepődött arcot vágott és a könyvre

meredt.A könyv boritója valami fémes dologból készült ami már tiszta rozsda volt.Közelebb akartam lépni a könyvhőz

de Teó megragadta a kezem. Most előszőr ért hozzám,most előszőr éreztem az érintését. Azt hittem a szellemk ilyenre

nem képesek,azt hittem mi nem érezzük az ő érintésüket.Hihetetlen érzés volt. Mielőtt bármit fel tudtam volna dolgozni kezeit az arcomra

tapasztotta és a hajam egyik tincsét hátra türte. Olyan régota vágytam már erre. Homlokát az enyémhez nyomta és

egy lágy csókot nyomott a fejem közepére.Ezután elhúzódott tőlem és a könyv felé fordult én pedig követve a 

tekintetét, a könyv felé siettem. a kezembe vettem és nem hittem a szememnek.Egy vándormadár volt rajta,egyszerre lettem izgatott és ideges.

Nem tudtam mit kéne tennem. Teóra néztem, ő most úgy mosolygott mint még soha. Vissza néztem a könyvre és végig simitottam  majd még

egyszer el olvastam a címét,hogy meg bizonyosodjak róla,hogy  jól olvastam-e. Teó élete.

-Olvasd csak el! Tudom,hogy mindig is kíváncsi voltál rá! Csak te vagy nekem! Szeretlek Babi!-Miután kimondta ezeket a szavakat már

ott sem volt.Anya tudott Teóról?Hogyan? Miért nem mondta soha? Teó addigra eltűnt. Itt hagyott engem a könyvel. Az ő történetének könyvével.

-Én is szeretlek Teó! 

 

írta: Aida

Súgó Még nincs hozzászólás.