|
Hülye mese
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy történetíró verseny. Azért írtam külön, hogy ne rontsam el a helyesírást. Jó, hogy ez a program számolja a szavakat, így nekem nem kell.
Bandukolt a szegény ember az úton. (Nincs kezdet, deus ex machina, ahogy a művelt orosz mondaná) Egyszer csak találkozott egy gazdag emberrel. Sokáig nézték egymást, mire így szólt a szegény ember:
-Olyat mondok én neked, hogy.. de aztán kiderült, hogy nem kell párbeszéd, így inkább csendben maradt.
Hirtelen hatalmas szél kerekedett, a fák vadul ringatózni kezdtek. A szegény ember hazaszaladt, de mire odaért rájött, hogy nincs is háza. Pech. Ezután elszaladt a gazdag emberhez. De Ő nem volt otthon. Hülye egy mese ez- gondolta magában. Nem veszek részt benne tovább. Ezzel felbontotta a szerződését, és visszatért a versenytáncos szakmába.
Na most mi legyen- gondoltam magamban. Amint letettem a dobozkát az asztalra, a telefon csörgése elvonta a figyelmemet. De hát nekem nincs is telefonom. Vezetékes. Meg dobozka? Mi folyik itt?
Egyre furábban éreztem magam. Rejtélyesebb, mint egy Agáta Kriszti regény. Egy emelkedő megmászása után a régi városrészben találtam magamat. Kár, hogy ez az Alföld. És itt nincs város sem.
Na mindegy, elindultam a városban, mentem, mendegéltem. Odaértem az iskolához, amiről kiderült, hogy műjégpálya. Már a látásom sem a régi. De azt hiszem a hallásom sem. Egyre nagyobb zajt hallottam, mígnem felriadtam. Az ébresztő volt az. Az egész csak álom volt. Micsoda fordulat.
Hogy egy klasszikussal zárjam: Ez a gyerek meg nem normális.
írta: Dr.Watson
| 
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások