Csatlakozz te is!

A házhozszállítás nem egyszerű dolog, főleg, ha te vagy az egyetlen futár, amellett, hogy betöltöd a rendelésfelvevői és kisegítő posztot is, de ezzel kell számolni, ha egy apró vállalkozás tulajdonosának a lánya az ember.

Egy emelkedő megmászása után a régi városrészben találtam magamat, ahová rendeltek egy jól megpakolt zöldséges pizzát. Furcsáltam a címet, amit megadott a férfi, mert úgy tudtam, hogy arra csak lerobbant házak vannak, amikben öregek és ijesztő emberek élnek.

A keskeny úttesten haladva mindenki megbámult, ahogy elhaladtam mellettük és némelyik pont beleillett a közegbe a fanatikus vigyorával.

Az utca legvégén találtam rá a megfelelő házszámra, ami nem éppen egy biztatóan festő épületet takart. A látványtól szó szerint megborzongtam. A ház egyszerre volt hatalmas, mégis tömzsi. A tipikus horror filmes helyszínekre hajazott a málló festékkel és gyomos udvarával. A kapun nem helyeztek el csengőt és tárva-nyitva találtam, így megindultam az ösvényen a bejárati ajtóhoz.

Hirtelen hatalmas szél kerekedett, a fák vadul ringatózni kezdtek. Nagyot nyelve megtorpantam egy pillanatra, de elhatároztam, hogy nem rezelek be ilyen könnyen. A természet nem akadályozhatott a kiszállításban, ennél keményebb fából faragtak.

Fejemben végigfuttattam az összes filmes ismeretemet az ilyen helyzetekről, ugyanis elég sokat láttam, szerettem is őket, de sosem hittem volna, hogy egyszer magam csöppenek hasonló helyzetbe. Átkoztam magam a túlképzettségem miatt, mert lehet, hogy nem rettegtem volna annyira, ha nem nézek annyi ijesztő jelenetet, amik a szemeim elé ugrálhattak kínomban.

Végül a nagy faajtó előtt találtam magam, határozottan bekopogtam, hogy minél hamarabb túl legyek a dolgon, de jött is a következő hidegzuhany, ugyanis a nyílászáró szépen lassan és nyikorogva tárult fel előttem.

Szerencsére odabenn nem volt olyan ijesztő a helyzet, mert egy szép tiszta lakást rejtett, de ettől még minden vágyam a menekülés maradt. Az ajtóval szemben megláttam egy asztalt, amire pénz volt kikészítve, így odamentem és örömmel észleltem, hogy a pizzának megfelelő mennyiség.

Amint letettem a dobozkát az asztalra, a telefon csörgése elvonta a figyelmemet. Gyorsan kivettem a zsebemből és a fülemhez emeltem.

- Igen?

- Köszönöm az ínycsiklandozó vacsorát, a hús pont olyan illatú, ahogy szeretem - susogta egy halk hang.

- De... - dadogtam -, maga egy vegetáriánus zöldséges pizzát rendelt.

- A köretet sosem szoktam megenni - nevetett vérfagyasztóan, mire nemcsak a telefonban, hanem a házban is hallatszott a hang, az ajtó pedig bevágódott.

Hangosan felsikoltottam, majd odarohantam és rángatni kezdtem.

- Segítség! Valaki engedjen ki innen! - kiabáltam rettegve. - Meg fognak enni!

- Ó, de még mennyire - hallatszott mellőlem, mire odakaptam a fejem és bennakadt a levegő.

A srác állt mellettem, aki hetek óta próbált felszedni, de mindig kikosaraztam, mert nem volt időm fiúkkal foglalkozni, ráadásul iszonyatosan perverzen udvarolt.

- Te?

- Azt mondtad, hogy csak akkor jössz át, ha pizzát rendelek - vont vállat.

- De akkor mire volt jó ez az egész? - nyögtem.

- Úgy hallottam szereted a horrort, gondoltam ez mély nyomot hagy benned - mosolygott rám kéjencen.

A döbbenettől nem jött ki hang a torkomon, csak meredtem rá nagy szemekkel és nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondoljak. Egy részről imponált, hogy ennyire bejöttem neki, viszont ez az egész, amit művelt, túl durva volt.

- Szóval maradsz megenni a pizzát és nézni egy jó horrort? - döntötte oldalra a fejét és kisfiúsan nagyra nyitotta szemeit.

- Na, azt várhatod - szedtem össze magam és felkaptam a pénzt az asztalról. - Még a végén megmutatod a játszószobád is, mint abban a beteg könyvben a pasi.

- Azt a második randira tartogattam - mondta megjátszott szégyenlősséggel.

- Még jó, hogy olyan sose lesz - morogtam -, de első se.

- Szerintem ez már az. A házmban vagy, van pizza és tv, emellett pedig vészesen közel vagyok hozzád - lépett közelebb hozzám, mire neki simultam az ajtónak.

- Hagyj békén - nyöszörögtem, mert kezdett elpirosodni az arcom.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd? - nézett mélyen a szemembe.

Hevesen bólogattam, de ő csak még közelebb jött és neki támaszkodott az ajtónak. A fülemhez hajolva suttogott nekem néhány szót, amibe beleborzongtam.

- Van HBO-m és mindjárt kezdődik a Trónok harca.

- Azt hiszem mégis maradhatok egy kicsit - hebegtem szemlesütve.

írta: Dryna

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés