Vágyódások hajnalán
Egy meglehetősen kemény és frusztráló időszak után, múlthéten végre fellélegezhettem. Felbontottam a Victorral való eljegyzésemet, többé nem kell olyan kapcsolatban élnem, ami kínos hazugságokon és önámításon alapul. Most már szabad vagyok. Enyém a nyár és a lehetőségek végtelen tárháza. Mondhatnátok, hogy momentán boldognak és elégedettnek kellene lennem, de nem hagy nyugodni, hogy úgy érzem hiányzik valami az életemből. Valami, ami eddig tökéletesen körülvett engem, mint díszletek a színházban; ami remekül elrejtett engem, mint ocelotot a bundája; ami felemelt engem, mint nyári szellő a tollpihét. A sorsfordító változásoknak ez az ára. Kilökődünk a komfortzónánkból és egy ismeretlen, kegyetlennek ható világgal szembesülünk, ahol az emberek lenéző tekintete hidegként futkos a hátunkon. Rohadtul nincstelennek érzem magam, nem anyagi értelemben (bár, úgy sem rózsás a helyzetem) hanem olyan szempontból, hogy teljesen egyedül maradtam, lépten-nyomon magány kísérti a lelkemet. Viszont semmit sem csinálnék vissza! Rájöttem, hogy a vagyon, a társadalmi pozíció és a fényűzés kevés a boldogságoz. Én igaz, mindent elsöprő szerelemre vágyom, amit eddig csak filmeken láttam. Odaadnám érte a világ összes kincsét is, csak tapasztaljam meg, hogy milyen érzés valakit jobban szeretni önmagunknál. Jelenleg egy floridai weekend házban lakom, közel a tengerparthoz. Mióta ideköltöztem, számtalanszor fordult már elő, hogy hajnalban a nedves homokban, mezítláb kószáltam a parton, várva a napfelkeltére, ami vérvörösből aranysárgává változik pillanatok alatt. A szemet gyönyörködtető látvány meleg érzéssel tölti el a szívem, miközben sóhajtozva sétálok a strand közelében, ahol már a korai órákban fiatalok nevetnek hangosan, fotózgatva magukat és szörfösök vágnak neki a nagy hullámlovagló kalandnak. Félve haladok el mellettük, az ő életük kifogástalannak tűnik, szemben az enyémmel, ami fanyar és üres. Vajon mit gondolnak rólam, amikor rám néznek? Sajnálnak, amiért nem szórakozom én is felhőtlenül, vagy megvetnek, amiért rontok az összképen? Bármelyik legyen is az, egyik sincs ínyemre. Valójában jól esne, ha odahívnának magukhoz és bevennének, így, ismeretlenül is maguk közé. Szeretném, ha beszélgetnének velem, ha felvidítanának, megölelnének és azt éreztetnék velem, hogy számítok nekik. A kapzsi családom elfordult tőlem, amiért végül nem házasodtam be abba a tehetős családba, amit tenyerüket dörzsölve kinéztek nekem. A pénzéhes érdekbarátaim pedig letagadják még azt is, hogy valaha ismertük egymást. A tengerparti srácok, akik nap, mint nap széles mosollyal az arcukon élvezik a legforróbb évszak nyújtotta felejthetetlen élményeket, olyan embereknek tűnnek nekem, akiket nem érdekel mások véleménye, vagy hogy sokkal egyszerűbben fogják fel a létezés értelmét. Megelégszenek a finom fagyival, a hűs dinnyével és a hófehér habokkal. Számukra ez minden, nincs szükségük másra, ott vannak egymásnak és ez irigylésre méltó. Holnap megint a partra készülök. Ezúttal szerintem közelebb merészkedem hozzájuk, hátha kisül valami jó belőle. Van egy helyes szörfös fiú, Jamesnek hívják. Legutóbbi ottjártamkor éppen strandröplabdáztak a barátaival, amikor fejen találtak a labdával és a földre rogytam. Ő kedvesen odasietett hozzám és felsegített, majd bocsánatot kért és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Én motyogva közöltem, hogy nem történt semmi, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy a huncutul kék szemeibe bámulok, teljesen elveszve bennük. Rögtön pirossá vált az arcom és elkezdtem a hajammal babrálni, miközben James csak mosolygott, majd visszarohant a labdával a többiekhez. Azt hiszem abban a pillanatban az idő lelassult és én pislogás nélkül minden egyes porcikáját végigmértem a szememmel. Ettől még jobban elszégyelltem magam és meg sem álltam hazáig. Az ajtóhoz érve a verandáról visszapillantva láttam, ahogy a távolban a szél belefúj James selymes, szőke hajába, ami úgy lengedezett, mint az érett kalászok a búzamezőn. Ez a látvány megerősített engem abban, hogy nem dönthettem volna jobban, amikor hátrahagytam az addig megszokott életem és belevágtam valami újba, csábítóba, amit ájtatosan meg szeretnék ismerni.
írta: Gellcsi
|