|
Találkozunk álmaimban
Hajnal van, még van időm. Még a nap sem kelt fel. Fehér felsőmben és fekete nadrágomban kezdem a napot, ez az összeállítás tűnik a legkényelmesebbnek. Ma délelőtt semmi dolgom. Nyugodtan kiélvezhetem minden percét. A konyhában elkészítem a teámat és a nappaliban kuporodok le vele az ablak melletti szürke kanapén. Felveszem könyvem a támlájáról, úgy van, ahogy előző alkalommal hagytam az adott oldalnál apró könyvjelző jelzi, hol tartok, azt visszarakom a támlára. Gőzölgő teámba kortyolok és folytatom olvasmányom. Tudom, míg én itt bent vagyok, a meleg szobában odakint hűvösre fordul az idő, ezt jelzi, számomra az esőcseppek egyre gyorsuló üteme amint nekikoppannak az ablaknak. Jó néhány oldallal arrébb már hallom szakad odakint, mintha dézsából öntenék. Egy idő után már fel sem tűnik a monoton zaj, már egy másik világban vagyok. Kizárok mindent, ami körülöttem zajlik.
Már nem a nappalimban ülök a kinti esővel. Most egy tölgyfa alatt állok, és gyermeki játékossággal futkározok a lehullott levelek megannyi árnyalata között. Ő is ott van a fa mögött bújt meg, kikandikál a fekete kabátja széle a fa jobb oldalán, ez buktatta le. Baloldalról közelítek, de a falevelek árulkodó zaja leleplez és ő is megindul. A vén tölgyfa vastag törzse körül fogócskázunk. De utolér, megragadja a derekam és magához von. Mindketten hangosan felnevetünk. Ami ravasz mosollyá fakul az ajkán. Elmerülök zöld szemeiben és a nyaka köré fonom a karjaim. Arcon csókol, majd újra egészen a szám sarkáig ahol megáll és a reakciómra vár. Szétnyílnak ajkaim, jelezve engedélyem, de hagyja, hogy áhítozzak csókjára és egy szemvillanás alatt kacagva szalad tovább a fák között. Pillanatnyi csalódottságomból feleszmélve kedélyesen szaladok utána. Újabb fa mögött lelek rá levelek felhalmozott kupacai között. Nekitámaszkodok hassal a fának és ő is ezt teszi a másik oldalon. Csak nézzük egymást és úgy mosolygunk egymásra, ahogyan senki másra. Csodálatos pillanat, ami elnyomja az őszies hideget és belülről melegíti fel az embert. A pillanatot azonban megszakítja gyomrom korgása. Meghallotta. Vacsorázni hív, mosolyom még szélesebbre húzódik. Egy kis vendéglőben kötöttünk ki végül. Kabátunk az ajtó melletti fogasra akasztottuk. A pincér egy piros abroszos asztalhoz vezet minket. Leülünk és rendelünk, de közben érezem, hogy egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Minden csendes csak a sarokban a zongoránál zenél halkan egy középkorú férfi. Jellegzetes dallamot játszik, de nem emlékeszem mi lehet az. A pincér kis idő után újra visszaér a vacsoránkkal. Ő színaranyra sült csirkét rendelt rizzsel én meg valami tejszínes csirkét, félét nokedlivel. Nagyon jól érezzük magunkat. Folyton mosolyt csal az arcomra. Már szinte nyálasan hangozhat mennyire jó vele lenni. Már nagyon éhesek lehettünk, mert nekem egy szemvillanásnyinak tűnt, csupán míg némán ettünk aztán már folytatta is a beszédet. Néha már úgy érzem, sosem hagyja abba, bár tudom, bánnám, ha már nem szólna többé hozzám. Mire kijövünk a vendéglőből már besötétedett. Kilépünk az ajtón és a kezemért nyúl, ujjaim az ujjai közé fűzöm és így andalgunk haza a kandeláberek fénye alatt. Mikor a házunk elé érünk, elbúcsúzik és megcsókol. Mindent, amit irántam érez szavak nélkül is megértettem abból a csókból. Az ajtó üvegén át látom, hogy még ott áll és várja, míg végül el nem veszek a szeme elől. Intek neki és a nappaliba megyek ott a régi kopott kanapém támlájára fektetem a kabátom és mosolyogva terülök el a párnák sűrűjében. A plafont bámulom és elmerengek első randevúnkon.
Hirtelen riadok fel, amikor nagyot dörren az ég és valószínűleg villám kíséretében sújt le a közelben. Újra feleszmélek és észreveszem, hogy csak álom volt. Fejemet karomon nyugtatom, könyvem a felhúzott lábaimnál találom, teám már kihűlt és érzem, ahogy apró könnycseppek gördülnek végig az arcomon a felismeréstől, mert tudom, hogy őt már sosem látom viszont.
írta: Weimert Evelin
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
A történet kerek, szép, ezért is sajnálom, hogy nem használtad fel az összes kötelező szót. Bár igaz, hogy a bónusz szót felhasználtad, azonban egy helyett kettő szó hiányzik (kikelet, kopog). Arra gondoltam, hogy talán a nekikoppan szót szántad a kopog szó helyére, de sajnos ezt így nem tudjuk elfogadni. Ezt leszámítva a történet és a stílus is tetszett, amit megmosolyogtam az a „nyálas” szó használata, helyette talán jobb lenne a romantikus, érzelgős, érzelmes szavak. Legközelebb figyelj jobban a kötelező szavakra. :)