Csatlakozz te is!

Egy hűvös kikeletkor másra sem vágyik az ember, minthogy szinte már monotonnak tűnő léptekkel sétáljon az  aszfalton. Egyedül a lépésem kopogásai tölti meg hanggal a környéket.
Éppen egy öreg tölgyfához tartok. Már az is csoda, hogy él! Annyira öreg ...
Ahogy haladok előre már meg is pillantok egy magas, rücskös és csavart fát, melyről a levelek a barna ezer árnyalatában hullanak le. A sok levél kis kupacokat alkot együtt.  
Annyira gyönyörű! Leülök a fa alatti kis padra  és körbenézek.
A látvány -csak ismételni tudom magam- gyönyörű volt. A fák kétoldalt egymás mellett voltak, és a hűvös, lágy szellő zenéjére hullatják levelüket. A fánál pedig ... a fa sarkánál van egy csirke!!
-  Ez mit kereshet itt? - tűnődöm hangosan majd a nyomába eredek.  Az állatka azonban észrevett és nyomásnak eredt. Én pedig utána...
Ez így zajlott kitudja meddig. Csak kergettem és kergettem ő meg csak futott. Végül eljutottunk egy házikóhoz. Ott épp egy idős néni vágott gondterhelt arcot.
- Jó napot - köszöntem majd diadal ittas arcot vágtam mert elkaptam  a jószágot. Persze egy ideig próbált mozdulni, de nem engedtem!
-  A csirkém!! - kiáltott az asszony. Én csak értetlen arcot vágtam. Ezek szerint én ennek a nőnek a ..
-  Jaj kedveském! Annyira örülök, hogy megtaláltad! - mosolygott rám az idős nénike. Egy kicsit még mindig furcsa az a dolog, hogy egyáltalán egy csirkét kergettem de hagyjuk!
Át nyújtottam a hegyes kerítés fölött melynek hála a karkötőm ezer, apró kis darabban hullott a földre.
- Ó fenébe! -  szóltam és lehajoltam a földre összeszedni a darabokat.
- Jaj drágám gyere be! - azt meg hagyjad a földön! - mondta a nő és kezével a ház felé imitált. Én azonban kicsit hezitáltam. Miért akar behívni a házába? De végül bólintottam és bementem.
Nagyon aranyos kis kuckó volt. Az egész fából készült. Még a bútorok is. Leültetett az asztalhoz és míg mondta, hogy egyek nokedlit ő keresett valamit. Nem tudom mit kereshetett, mindenesetre a nokedli finom volt!
A nénike hirtelen felállt és oda szaladt hozzám:
-  Amiért visszahoztad a csirkémet és sajnálatom jeléül, mert elszakadt a karkötőd! - mondta és a kezemre tette a szinte színaranyból álló karkötőt.
-  Jajj nagyon szépen köszönöm de nem fogadhatok el egy ilyen szép karkötőt! - mondtam de a nő megmakacsolta és végül sikerült feltennie a kezemre.
-  Így ni! Nem olyan mint a régi de hasonlít - állapította meg a nő. Mert az enyém is hasonló volt csak szélesebb!
Ezek után ettünk még egy kicsit, elbúcsúztam a nénitől  és hazamentem .

írta: ChristineF

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés