Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Történetíró másképp
Történetíró másképp : A színjáték vége

A színjáték vége


Az éjszaka közepén felriadva rápillantottam az órámra hajnali 2:13. A gondolat mely végig futott az agyamon: "még van idő, aludhatnék". De nem megy, csak néztem a plafont, majd hirtelen ötlettől vezérelve az olvasó lámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán halomban lévő fotókat. Ekkor eszembe jutott minden. Az a bizonyos este mikor a színjáték véget ért. Emlékszem egész nap valami rossz érzés szorongatta a szívemet, de ezt nem vették észre mert elbújta a boldogság maszkja mögé. Mióta az eszemet tudom ezt tettük színleltük a szép, idilli családi éltett. Hazaérve a szokásos kép fogadott, az apám kiabál anyám pedig sírva ordít vissza, már fel se vettem. Telt-múlt az idő, de a vita nem hagyott alább, a dolgot csak tetézte amikor hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasba. Már nem bírtam tovább. Csak elakartam tűnni, hát közéjük álltam minek egy jókora pofon lett a jutalma. Feladtam. Másnap újra minden a régi lett csend volt, nyugalom. Csak én nem voltam nyugodt ami érthető ha az ember arcán egy nagy lila plecsni díszeleg. "Muszáj indulni." mondtam magamnak. Az iskolába érve mindenki csak csendben figyelt, levegőt venni is elfelejtett, és én meneteltem előre a német teremig az első órámra. Mikor egy osztálytárs megszólított. "Zoé, gyere azt hiszem baj van." Az ablakhoz vezetett, s amit láttam meghökkentett. Ő volt az, a legjobb barátom ki csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból. A ház mely  elé parkolt még viszhangozta az ajtó csattanását, de ő  már rohant is. Hirtelen berontott a terembe, megragadta karom és maga felé perdített. Azt hittem dühös, de mély zöld szemébe nézve nem láttam csak aggodalmat. Arcom fürkészve közölte "Már tudom, és nem engedlek oda vissza." Azóta vele élek, a szoba melyben e kis asztalka áll az övé, de már kezd enyém lenni, az otthon melyre vágytam. Végre úgy érzem minden a helyére került és ez a boldogság amit érzek leírhatatlan. Most már nyugodtan álomra hajthatom a fejem.

írta: Suska Kitti Tímea

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments