Csatlakozz te is!

 A történetemben egy strandolós, félelmetes napot mesélek el nektek.

Egy napon strandolni indultunk a gyerekekkel. Reggel mentünk és a terv az volt,hogy egész nap maradunk. Mehetünk!Kiáltottam el magam és a kis csapat útra kelt. Vidám nap volt,sokat nevettünk,mókáztunk. Vízi bicikli,strandlabda,úszógumi, napozógyékény és a kihagyhatatlan frizbi mind előkerült.

 Ebédre lángost ettünk,majd üdítővel öblítettük le. Fagyi és jégkása volt a desszert. Épp a vattacukorért álltunk sorba,mikor hatalmas vihar kerekedett,a fák recsegve-ropogva dőltek ki,ágak szálltak a magasban.

Az emberek rémülten szaladgáltak össze-vissza. Nagy volt a zűrzavar, de én megőriztem a higgadtságom,előkaptam a mobilom. Remegő ujjakkal tárcsáztam a férjem számát és kértem,jöjjön azonnal értünk. A gyerekek bátran viselkedtek,kicsit féltek ugyan de mégis nyugodtan néztek szembe a veszéllyel.10 perc sem telt el és már a kocsiban ültünk.

- Gyorsan menjünk innen!- kértem őt.

 Bekanyarodtunk az utcába,az autó csikorogva állt meg a ház előtt,majd az ajtót feltépve kiugrottam a kocsiból. A gyerekek futva tették meg az utat a házig,majd utána mi szülők is az épületben kerestünk magunknak menedéket. Az áram elment,az ablakhoz nem mentünk oda,a tomboló szél dühösen csapkodta a falakat. Közösen egymás kezét fogva szorítva ültünk mind egy kupacban. Féltünk,de együtt voltunk. Egész éjjel tombolt a vihar,de otthon már biztonságban voltunk.

 Egy hónap telt el azóta és már nyomtalanul elmúlt a rettegés. Már nem emlékszünk rá,csak egy bizonyíték van. Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán a halomban lévő fotókat. A strandon azóta rend lett és új fákat is ültettek a dolgozók. Az emberek már vidáman használják újra a víz kényeztetését.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés