Csatlakozz te is!

Emlékszem, nem volt olyan régen. Az iskola aznap a szokásosnál is esélytelenebb volt. Ilyenkor, általában csinálunk valami hülyeséget. Ez a valami, mindig ugyan az, veszünk egy üveg bort, vagy egyéb alkohol tartalmú italt, de ma volt egy másik variáció. Egy olyan variáció ami nem kellene, hogy hétköznapi legyen, sőt meglepőnek kellett volna lennie. Sajnos vagy nem sajnos már ez megszokott és elfogadott volt a barátaim között, nekem, viszont még újként érzékelte a szervezetem.

Osztálytársam oda szólt, " Van nálam." Azonnal kaptunk az ötleten padtársammal. Nem is húztuk azzal az időt, kimentünk a suliból a közeli sikátorig, ahova a kilencedikesek is járnak cigizni. Kis naívak, mint ahogy mi is azok voltunk annyi idősen.

Minden adott volt ahoz a dél előtt és utánhoz, papír, dohány, tip, csak a tűrőképességem nem. Kérdeztem, " Mennyi lesz benne ? " " nulla három " felelte. Van valami szépség abban, ahogy a kis gumót szétszedik és betekerik. Valami bambulás vagy nem is tudom.

Elszívtuk... El... Kis idő ... eltelt ... Hangos kacaj ... Éles nevetés ... Fehérség ... Egyedül.

Egyedül lettem. Eltűnve bolyongtam. Már az iskolánk B épületét lehánytam. Borzalmas. Szégyen teljes volt, bár akkor nem fogtam fel, hogy tíz éves kissrácok bámultak és szóltak anyjuknak/apjuknak "Nézd! Hányik" "Hé, mit csinál ott ?"

Idő ... légyszíves ... Teljék ... Hányok ... Elhiszem, hogy jól leszek.

A suli A épületében. Fekszek a wc-n. A melegem van. Azóta már harmadjára hányok. Kaotikus állapot. Egy, csak egy gondolat jár az eszembe, meg ne add magad az érzésnek. Melyik az az érzés ? Olyan volt, mintha a lelkedet próbálták volna kiszakítani a testedből, de nem folyton egy irányba, változott. Egyszer lefele , egyszer balra fel, másszor felfele. Hatalmas, de mégis kis erő kellett ahoz hogy megmozdítsd a kezed, a lábad. Olyasfajta félelem fogott el mint mikor hatalmas vihar kerekedik, s a fák recsegve-ropogva dőlnek ki, ágak szállnak a magasba. Hangokat halucináltam, felerősödnek az érzékeid. Hányok. Egy magas hangot kiéneklő félig néger nő hangja keveredik a víz ismétlődő csepegésével. Kivert a víz, reszketek.

Megadom... magam ... nem jó ... halál érzet ... van ... leszek ...

Már a suli gyengélkedőjéről jövök ki, azt hazudva csak nagyon álmos vagyok, hányingerem van, beteg is voltam. Anyám jön értem. Szépen, naívan, rendesen elhiszi az dumámat a rosszullétről.

Haza értem, Csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrottam a kocsiból.. Az autó monotonitása és a kellemes bambultságot előidéző halk morajlás. Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán halomban lévő fotókat, amiket még régebben hoztam fel. Érdektelen fotók azok, semire valók. Csak egy ami megfogott. Egy kép a nagynénémről... Hm... A nagynénémről ...

írta: monoton kattogás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés