Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Történetíró másképp
Történetíró másképp : Tévedések éjszakája

Tévedések éjszakája


A Hold fényes kerek arcát mutatta aznap éjjel mikor elindultam a szokásos körutamra. Majd éjfél körül járhatott az idő, Budapest utcái kihaltak voltak. Akár csak egy vihar előtti csend. A levegő száraz volt és meleg. Tipikus nyári este. Azonban ezen a napon valami furcsa érzés keringett bennem: rossz előérzet. Gépkocsimmal úgy körözgettem a magyar főváros utcáin, mint ahogy a Föld keringhet a Nap körül. Mikor elértem a Garázs közt, tudtam, hogy ez az a rész ahol olyan emberek is megfordulnak, akik nem éppen a polgárok mintaképei. Meglepetésemre, itt is csak egy két lézengő csuklyást láttam, akik éppen cigarettájukat töltötték. Szemük sarkából azért figyeltek engem, a rendőrautó sokakban kivált ellenérzést, pláne ezekben az alakokban. Miután zavartalanul végigmentem ezen a számomra nem kedvelt részen is, azt hittem probléma mentesem ér véget a műszakom, ha itt nincs semmi gyanús, semmi probléma, akkor máshol se. Hát tévedtem. Éppen felsóhajtottam és nyugtával dicsértem ezt a műszakot is, amikor megszólalt rádióm. Testem összerezzent. Egyébként se tölti el jó érzéssel az embert, ha a rádió sistergő hangját meghallja, de ez más volt, mint a többi. Szavam elakadt, hirtelen válaszolni, se tudtam a diszpécser nő mondataira. Éreztem, hogy elönt a veríték, hiszen az én lakásom címét mondta. Azon nyomban felkapcsolva szirénámat hasítottam házam felé. A szembe szomszéd jelentette be, hogy egy pisztolylövés hangját hallotta. Egyből csak feleségem járt az eszembe, tudtam, hogy baj van. Autómmal úgy száguldottunk végig az utcákon, mint még soha. Csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrottam a kocsiból. Elővettem a Glock 17-esem, és óvatosan a házam felé közeledtem. Sötét volt, egy kicsiny fény világított csak a lakásunk felől, mely a riasztó fénye volt, de hangot nem adott, még ő sem jelezte nekem, hogy gond van. Mikor odaértem az ajtóhoz, megrökönyödve vettem észre, hogy a zár fel van feszítve. Mikor átléptem a küszöböt, halk léptekkel osontam fel az emeletre. Belépve szobánkba teljes sötétség tárult elém, már a Hold se segített nekem, ő is elbújt egy felhő mögé, várva az újabb történéseket. Éreztem, hogy mindenem megremeg. A szoba üres volt. Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán halomban lévő fotókat. Kerestek valamit, méghozzá az egyik aktámat vették elő és „gondosan” kiszórták a benne lévő képeket jelezve, hogy tudjam ki is járt itt. Már tudtam, hogy itt nem lehet másról szó, mint bosszúról. Még idejövet kértem segítséget, most hallottam, hogy a házam előtt még két rendőrautó kerekei húznak hosszú féknyomot. Ahogy eléjük indultam volna, vettem észre az ágyamon egy kis cetlit. Melyre ez volt írva: reggel 4-ig, ha nem találsz meg a feleséged meghal. Nincs időm, járt a fejemben egyfolytában ez a gondolat. Kirohantam a kocsimhoz, nem tudtam, merre indulok, de sietnem kellett, hiszen már csak 55 percem maradt. A Hold nem véletlen bújt el. Hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban. Mikor elindultam, magamban tisztáztam a történteket és próbáltam összeszedni minden esetleges lehetőséget, ahol lehetnének. Toró Ferenc aktáját kutatták fel és terítették ki a szekrényemen. Gyilkos volt, hét nőt ölt meg, mire elkaptam. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, azonban két év után különös mód elhunyt. Ha jól emlékszem egyetlen élő rokona volt a testvére Norbert. Ellenben ő mindeddig külföldön tartózkodott, de minden jel azt mutatja, hogy már visszatért. Hasztalan körözgetésem közbe, SMS-em érkezett melyben ez állt: 47.521554,19.179908. Sokszor használtuk ezt a fajta jelkód-rendszert a feleségemmel. Ha a google térkép programjába beírjuk ezt a számsort, akkor ez egy pontos címre mutat. Így tettem én is. Diófa utca 12. Leellenőriztettem azon nyomban. Egy elhagyatott ház, a tulajdonosa egy bizonyos Norót Robert. Ez egy anagramma, tehát ha felcseréljük a betűket, akkor pontosan kijön a rabló neve. A feltételes cím felé vettem az irányt. Odaérve a lakást üresen találtam. Csak a termeszek halt moraja hallatszott. A világ forogni kezdett velem, tétlenség lett úrrá rajtam. Az idő szorított pláne, hogy már csak 10 percem maradt. Ekkor felötlött bennem, hogy innen két utcányira fogtam el a bátyját, lehet, hogy oda ment ő is, hogy ott fejezhesse be a megtorlást. Igazam lett egy kis híd mellett állt ő is és feleségem kinek a fejéhez szegeztek egy fegyvert. Egyszer csak csörög a telefonom és látom, hogy Norbert feleségem telefonját és pisztolyát tartja a kezében. Felvettem és közölte, hogy az idő lejárt. Tudja, hogy itt vagyok valahol, és hogy látom. Tudta, hogyha a feleségem és a köztem egységes jelrendszert fogja használni, akkor nyugodt szívvel sétálok bele az ő csapdájába. Ekkor előugrottam rejtekhelyemről és feléjük indultam. Letétette velem fegyverem, majd közelebb invitált hozzájuk. Leeresztette feleségemről fegyverét és rám szegezte, nem érettem, hogy nejem miért nem reagál a helyzetre, hiszen ő most nincs akkora veszélyben. A következő pillanatban feleségem egy finom csókot lehelt az emberrabló arcára. Éreztem, hogy a Föld megnyílik alattam. Átvertek. Minden előre meg volt, tervezve, a kód, az emberrablás, minden. Én csak egyetlen kérést tettem fel neki: miért? A válasz még megdöbbentőbb volt: mert a halálba kergetted a vőlegényemet. Ekkor minden világossá vált. A nejem az általam börtönbe zárt és ott elhunyt Ferenc jövendőbelije volt. A helyzetem egyre aggasztóbb volt, de úgy éreztem, hogy már az sem érdekelne, ha most meghalnék. Azonban a Hold újra előbújt a felhő mögül, Norbert nagyot sóhajtott, majd feleségem felé fordult és a fegyver elsült. Nejem élettelen teste a földre zuhant. Újból az előző kérdés motoszkált csak a fejembe: miért? Majd felém fordult Norbert és csak annyit mondott, a nejed ölette meg a börtönbe a testvérem. Ekkor halántékához emelte a fegyvert és újból elsütötte. Felnéztem az égre és láttam, hogy a Hold rám mosolyog, örült, hogy elmúlt a vihar és véget ért a műszakja akár csak az enyém. Nyugaton már látni lehetett a Nap első sugarait, ahogy én is láttam magam előtt eddigi életem széthullani.

írta: Lantos Tamás

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments