Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Történetíró másképp
Történetíró másképp : Emlékek - Vihar és szeretet

Emlékek - Vihar és szeretet


…."Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vette(m) a kis asztalkán halomban lévő fotókat."

Előbukkant a múlt és rájöttem mennyi mindent elvesztettem. Magam elé vettem a fotókat és egyenként néztem végig, miközben azon gondolkodtam, mit lehetett volna, - kellett volna tennem, hogy másképp történjenek a dolgok és ne egy elidegenedett család egyik tagja legyek. Olyan, akit egykor szerettek, tiszteltek, ám manapság annak örülnek, ha meghúzom magam a háttérben. Időnként magamba mélyedve próbálok rájönni mi volt az a pont, amikor számomra rossz irányba fordult a világ, Még nem jöttem rá. Pedig tudom, hogy hibáztam a múltban, lehet sok évvel ezelőtt, lehet hagyni kellett volna, hogy szenvedjék meg a hibáikat, mint ahogyan mások is megszenvedik. Hagyni kellett volna, hogy okuljanak belőle, s ezáltal tanuljanak. De nekem mindig cselekednem kellett, mert nem akartam, hogy bármit megszenvedjenek. Bár most inkább elviselt személy lettem, most is  az jár a fejemben, hogy tehetném jobbá az életüket. mert munka nélkül, gyerekkel, sajnos silány szeretettel terhelt család. Gondolkodom és gondolkodom. Segítségül hívom az égieket, mutassanak utat. Egyszerre "Hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban." Nagyon féltem, nem magam miatt, Őket féltettem. A ház amiben laknak nem valami stabil, régi házikó. Bár felajánlottam az enyémet helyette, de ez csak egy „panel” és kicsi, nem kellett. Borzadva gondoltam annak a lehetőségére, hogy esetleg mi történhet ebben a nagy viharban. Így a szeretettől és féltéstől indítva azonnal kocsiba vágtam magam és a sötét éjjelen elindultam dacolva széllel, esővel, jéggel és csak azért imádkoztam, tartson ki a kis ház és Isten ne engedje, hogy bajuk történjen. Amikor odaértem „Csikorogva álltam meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott(am) a kocsiból”  és megkönnyebbülve láttam, Isten meghallgatta imámat, s bár a ház öreg megrongálódva állt a telken, Ők mindannyian sértetlenül álltak a hatalmas hársfa fedezékében…….

Mára már tudom, Isten és angyalai mindig megsegítenek, csak kérned kell alázattal és tiszta szívvel.

írta: Katalin

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments