Csatlakozz te is!

Kopogtak a lány ajtaján. A szülei voltak azok. A lány már napok óta csak a szobájában feküdt és próbálta elfelejteni az együtt eltöltött kellemes perceket.Tudta tovább kell lépnie.A fiú már másé.Ez ellen nem lehet semmit tenni akármennyire is fájt neki.A lány erőt vett magán és kiment a szüleihez a nappaliba.Próbált mosolyt erőltetni az arcára és úgy tenni mintha semmi baj nem lenne...

Ahogy teltek a napok a lány szívének sebei lassan kezdtek begyógyulni.Már nem gondolt minden percben rá.

A lány hetekkel később ráment a fiú adatlapjára. Meglátta,hogy bonyolult kapcsolatban van. Szóval nem minden olyan álomszép az új barátnőjével sem. Hirtelen arra gondolt, hogy talán a fiú időt kért mert még mindig utána epekedik. Nem ez  lehetetlen. -gondolta és már bánta hogy egyátalán ilyen eszébe jutott. Azt gondolta, hogy ezzel csak magát álltatja.Tévedett. Az igazság az volt, hogy bár a fiú boldog volt az új barátnőjével mégis nagyon sokat gondolt a lányra. Amikor az ajka összeért a barátnőjével mindig a lány jutott eszébe. Ő máshogy csókolt. Egyszerre volt odaadó és vad.

Aztán egy héttel később szakított a fiú, de a lány ezt nem tudta. A fiú erőt vett magán és küldött egy üzenetet neki, hogy találkozzanak. Ő viszont olvasatlanul törölte ezt. A srác hívta a lányt többször is.De ő nem törődött vele.Összetörték a szívét és amikor már kezd túl lenni rajta akkor megint feltépik a sebeket?Na nem.A lány megpróbált hűvös és elérhetetlen lenni.Pedig valójában fúrta a kívácsiság, hogy mit akarhat vajon a srác. 

Egy héttel később a lány egy randin volt.Ez az első volt azután, hogy szakított a fiúval. Nem érezte jól magát a moziban, végig rágondolt és arra hogy mit akarhatott miért hívta.

 Amikor hazaért , az íróasztalán egy levelet ,egy fényképes albumot , és egy szál vörös rózsát talált. Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vette a kis asztalkán halomban lévő fotókat.Amikor még együtt jártak, mind akkor készült. Irigylésre méltóan boldogok voltak együtt.

Ezután a lány a levelet vette szemügyre. A következő állt benne:

"Nélküled nincs értelme tovább élni.Sajnálom, hogy elhagytalak, de hidd el mindent bánok. Ma este 8kor a patakhoz gyere  ha még szeretnél te is valamit és újrakezdenéd. Ha nem jössz akkor eltűnők a életedből ígérem.Szeretlek örökké."

Miközben ezt az üzenetet olvasta a lány, sírva fakadt. Rájött, hogy mit vesztett. Hónapok óta magára erőltette a mosolyt és úgy tett mint akinek semmi baja nincs. Hűvös volt akár a jégcsap, nem válaszolt a telefonra és az üzenetekre. Rápillantott az órára és már 19:49 volt. Tudta, hogy nem fog odaérni 10 percen belül. Ledobta magáról a magassarkút amiben a randin volt. Futásnak eredt. Épp a parkon vágott át amikor egy óriási mennydörgés rázta meg az eget. Hatalmas vihar keredett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban. És másodperceken belül szakadni kezdett az eső. A lány egy könnyű nyári ruhában volt és érezte ahogy a víz eláztatja a ruháját és a haját. Máskor már kiakadt volna, de most nem számított. Érezte ahogy a fű vágja a lábát, de nem törődött vele. Soha nem volt jó futó, már teljesen kifulladt pedig még fél úton se járt. Tudta, hogy át kell mennie az elhagyatott telkeken mert így nagy utat takaríthat meg. Bemászott egy drótkerítésén és érezte ahogy belefúródnak a kezébe a rozsdás szegek.A ruháját is végig szakította a kerítés.Az eső is mintha egyre jobban esett volna.Úgy tűnt az égiek se akarják hogy időben odaérjen.

A lány futás közben újra és újra felidézte a fiú levelét: "nélküled nincs értelme tovább élni..este 8kor a patakhoz..ha nem jössz eltűnök ígérem...szeretlek örökké" Mennyi lehet már az idő?Mit mondjak neki ha még ott lesz amikor odaérek?? A lány fejében egymást kergették a gondolatok.

Eközben a fiú ott ült a patakparton a zuhogó esőben mindössze néhány száz méterre a lánytól.Szóval ennyit jelent a lánynak?Már fél kilenc volt. A srác tudta, hogy ő rontott el mindent. Nem tudta elviselni ezt az érzést.Pokoli volt.És a lány is olyan jégcsap volt, nem válaszolt az üzenetkre meg a hívásokra.

A fiú elővette a svájci kését.Bele volt gravírozva : "Szeretlek örökké" a lánytól kapta. Szóval örökké?Na ennyit jelent?Megvetésében köpött egyet. Ennyit ért neki a 3 év??? A fiú végig húzta a pengét az ütőerénél.Érezte, hogy már nem az eső folyik a kezén. Nem.Ez langyos volt. A saját vére... Ekkor meglátta  a lányt felé futni. Ő egyből felmérte a  helyzetet. Látta, hogy már sok vért vesztett már kábult állapotban volt.Nem tudta már visszafordítani.

A lány a fiú fölé hajolt. -Szeretlek.-mondta. És egy csókot lehelt az ajkára. Erőtlenül visszacsókolt a srác de már nem volt ereje szólni egy szót is. Lecsukódtak a szemei.Örökre. A lány is felkapta a bicskát és végig húzta a csuklójánál. Hozzábújt a fiú élettelen testéhez és érezte ahogy elhagyja minden ereje.

Mindkettejük szülei keresték őket.

A lány szülei a szobájában megtalálták a fiú levelét. Gyorsan autóba ültek, és a fiúék házához vezettek. A lány anyukája csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból. A fiú levelét a szülők kezébe nyomták. Elkéstek. Az idő már lassan 10felé járt. Tudták, hogy a fiatal szerelmesek bármit megtettek volna egymásért.

A rendőrség másnap rájuk is bukkant. Egymáshoz bújtak szorosan, mintha csak aludtak volna. Így végződött a kapcsolatuk. De így örökre az egymáséi lehettek a síron túl is.~

írta: Falucskai Dóra

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés