Csatlakozz te is!

Budapest. Mindenhol nyüzsögnek az emberek, a legtöbb arc közömbös, mozgásuk szinte gépies. Üdítően hat, amikor beszélgető fiatalok tűnnek fel. Nagyon fiatalnak tűnnek, szájukban mégis cigaretta fityeg. Egyikük könnyes szemmel fordul el. Talán új, talán csak most próbál beilleszkedni, de azt semmiképp sem szeretné, hogy társai gyengeséget fedezzenek fel rajta.
Az öltönyös férfi elhaladt mellettük. Több utcányit kell még gyalogolnia, hogy meglelje autóját. Mint minden nagyvárosban, itt is mazochista az, aki autóval szeretne közlekedni. A férfi A és B pont között tette le a járművét, így viszonylag gyorsan megtette az utat.
Különös gyilkosságsorozat vette kezdetét. Az interneten böngészve látta, hogy az eset nem egyedi. Mint valami járvány, szerte a világon mindenhol beindult és nem csak a fővárosokban. De főleg a sűrűn lakott településeken. Nehéz ügy volt, az elkövetés módja mindenhol egyforma brutális. Mintha valamilyen állat támadta volna meg a szerencsétleneket. Lágy részeiket tépték szét és a torkukat. Kezükön jellegzetes sebeket figyeltek meg, kivétel nélkül látszódtak a védekezésre utaló jelek. Össze-vissza voltak karmolva vagy akár néhány ujjat le is harapott a támadó. Többen idomított kutyákra gyanakodtak, de a harapásokat lemérve megállapították, hogy ekkora állkapoccsal egyetlen kutya sem rendelkezik. Voltak méretbeli különbségek a harapásoknál, minden városnak egyedi támadója volt.
Megtalálta az autót. Szórólap csapkodott a szélvédőn az ablaktörlő lapát fogságában az egyre erősödő szélben. Leszedte, összegyűrte és kidobta. Már megint egy őrült vallási fanatikus támadta meg a nyomtatványával. Megszaporodott a száma azoknak az embereknek, akik valami isteni csapást láttak a gyilkosságsorozatban és a világvége eljövetelét jósolták. Mindenki foglalkozott az üggyel, ez ment a tv-ben, ez szólt a rádióban. Nem akart erről út közben többet hallani, átkapcsolt egy adóra, ahol zene szólt.

*

A nap hátralevő részében más dolgok kötötték le a figyelmét. Nyomozó volt, nem kergethetett egy olyan ügyet, ami az egész világra kiterjed. Megvoltak az ilyesmire a megfelelő szervek. Az egész bolygó attól volt hangos, hogy terrorista szervezet akciója ez. Illetve egy kis réteg szerint az égiek műve... Szokásos helyén ebédelve is hallotta, hogy erről sutyorognak az emberek. Aki ismerte a hivatását, vádló tekintetét a szemébe mélyesztette. "Miért nem tesz semmit?" Nem igazán volt étvágya, mióta a gyilkos híre kirobbant. Több, mint egy hete tartott az egész.
Kilépett az olcsó étterem ajtaján a belváros forgatagába. Az út még kicsit latyakos volt, viselte a tél nyomát. Sötét felhők közelítettek tavaszi vihar ígéretével.

*

Hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban. Nem számított rá, hogy ennyire tombolni fog a természet. Sietett haza, ahogy csak bírt, de a belvárosban nem volt egyszerű haladni. Ő a külső kerületek egyikében élt. Csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból. Futtában nyomta meg a gombot, ami hangos csipogással zárta a járművet. Behúzta a nyakát, az eső nagy cseppekben kopogott a fején. Aktatáskáját az előszobában hagyta és letépkedte magáról a vizes ruhákat. A szárítón néhány alsógatya lógott magányosan, de társaságnak megkapták a vizes zakót, inget, nadrágot és zoknikat. Kabátját az előszobában akasztotta fel száradni, cipőjét a radiátor alá tolta. Készített magának egy kis teát. Kevés bögréje maradt, a felesége mindet magával vitte, amikor elköltözött. Ennek az egynek is törött volt a füle. Leroskadt vele a kanapéra és lehunyta a szemét. Miután kicsit pihent és a tea is elfogyott, az íróasztalhoz ült. Este volt, de a sötétség már a délután folyamán beállt a vihar miatt. A nappali sarkában a könyves polcok előtt az ajtóval szembe fordítva helyezkedett el az asztal. Rálátott a nappalira és az előszobával együtt a bejárati ajtóra is. Régen mennyire zavarta, amikor a nő áthívta az egyik barátnőjét és trécselve nézték a tv-t. Veszekedtek is miatta, hiszen ilyen lármában hogyan tudott volna koncentrálni. Az ilyen veszekedésekből aztán mindig kirobbant, hogy még mindig nem lettek igazi család, hiszen gyerek nélkül a nő szerint kevesek ehhez. A férfi a fejéhez vágta, hogy önző, szemét ember, aki erre a világra gyereket szül. A vitát sírás zárta, ő pedig visszavonult a könyvek és iratok birodalmába. Csend lett, amit szeretett volna, mégsem volt elégedett. A bizonyos barátnővel sem volt jó viszonya, mégis a saját otthonában kellett kerülgetnie. Valószínűleg ő volt az, aki lyukat beszélt a nő hasába, hogy hagyja el. Nem mutatta ki, de a dolog rendkívül érzékenyen érintette. Komor képpel hagyta, hogy összecsomagoljon és elmenjen.
A válási papírok az asztal szélén hevertek. Megígérte, hogy majd ő beviszi. De eddig nem volt rá képes. Az olyan ... végleges. Elszakadt fájó emlékeitől és a feladatára koncentrált. A munka mindig vigaszt nyújtott. Az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vette a kis asztalkán halomban lévő fotókat. Az áldozatok képei voltak és hozzájuk tartozott egy-egy iratköteg is. Minden, amit csak tudott róluk. Vagy nagyon gazdag ember vagy nagyon szegény volt az elhunyt. Néhány fiatal, szegény sorba született srác ellen eljárás is folyamatban volt, mielőtt megölték őket. Olyan, mintha az emberiség felszámolná a saját rákfenéit. Teljes szívvel ő sem tudta sajnálni azokat, akiket kivégzett a lény. Az emberek nagy része is kizárólag attól tartott, hogy ő is sorra kerül. Ezért akarták, hogy valaki megállítsa a pusztító gyilkost.

Későre járt. Amióta a felesége elhagyta, csak úgy tudott aludni, hogy altatót vett be. Több, mint egy hete ment ez így. Nem akart függővé válni. Lefeküdt anélkül, hogy most élt volna a gyógyszer nyújtotta gyors alvás lehetőségével. Lehunyta a szemét. És sikerült elaludnia.

*

Az éjszaka közepén felriadt rá, hogy minden porcikája fáj. Őrjítő volt, egyszerre zsibbadt és égett mindene. Forgolódott, próbált szabadulni és újra álomba merülni. Végül kivetette magát a fürdőszobába. A tükörbe nézve elszörnyedt. Torz, farkasra hasonlító pofa meredt vissza rá. Csodálkozástól tátva maradt szája hatalmas agyarakat engedett láttatni. Testét fekete, dús bunda borította, szemei sárgán izzottak. Ő volt a szörnyeteg, aki a rossz embereket gyilkolta. Hitetlenkedve nézett le magára és ott sem látott mást, mint amit a tükörben. Kezei erős karmokban végződtek. Sötéten csillogtak, élesek voltak. Mielőtt a benne lapuló vadállat felül kerekedett volna elméjén még hallotta a vérfagyasztó morgását.

*

Reggel tért magához a saját ágyában. Álomnak hitte az éjszakai rémképet, de valami mégsem volt rendben. Érezte a tusfürdője illatát. Kinyitotta a szemét. Vizes törölköző hevert az ágy szélén. Véres volt.

Vége

írta: Dala Orsolya

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés