Csatlakozz te is!

1941. december 23.

  Sötét éjszaka volt. Éjfélt ütött az óra, amikor Willforsten falu házában kigyulladt a fény. Az ablakon keresztül egy emberi alakot lehetett volna kivenni, amely pár másodperc után már ott sem volt. Az ajtó nyikorogva kinyílt, a félelmetes lény pedig már csak itt-ott az utca lámpafényénél bukkant elő.

 Hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban. Hajnali három után egy óriási szikrázó isteni erő csapott bele a földbe, majd egy fülsértő sikítás hallatszott. A fiatal Rose Hamilton életét vesztette. A lány a munkahelyéről indult haza, amikor egy véres kéz magával rántotta, és nem tudott menekülni. Ami azon az éjszakán történt rettegésbe tartotta a falut, és az ügyet máig sem sikerült megoldani.

1956. március 11.

Eric Ridge nyomozó, egy reggelen érkezett meg Willforstenbe, hogy megvizsgálja az 1941-ben történt leleplezetlen gyilkosságot. Csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból. Először a Hamilton házat kutatta végig. A rozoga íróasztalon halmaiban álltak Rose Hamilton fényképei. A szülök New Yorkba költöztek, információ az óta sincs róluk. 1945-ben a falut lezárták, az ott lakó embereket átköltöztették. Eric Ridge átlépte az ajtó küszöböt majd Clusy Merlen irodájába sétált. Az ajtón belépve a nő csak felkapta a fejét majd visszaszegezte a képekre.
- Miss Clusy volna egy perce? – kérdezte a férfi.
- Hogyne tisztelt Ridge nyomozó! Miben segíthetek? – a válasz adása után kezet fogtak, majd Ridge nyomozó elfoglalta a helyét.
- Az 1941-ben történt bűncselekmény végett utaztam ide Floridából. Feladatom leleplezni a véres kezű gyilkost. Megbíztak azzal, hogy a maga segítségével utána járjak a történteknek.
- Nos, Ridge nyomozó – Clusy felállt a székből és felkapta az asztalon lévő bizonyítékokat. – Itt van minden ami a gyilkossággal kapcsolatos!
Ridge ránézett a képekre, de nem vizslatta meg szemével különösen a sebhelyeket.
- Mondja, kérem, mióta foglalkozik az üggyel?
- Egy hónapja érkeztem ide, de pár napja kutatok csak, mert eddig bizonyítékokat kellett keresnem. – magyarázkodott Clusy nyomozó.
- Értem. Ha nem bánja elvinném ezeket a lapokat, hogy megvizsgálhassam őket, aztán holnap reggel megírom a helyzetjelentést. Rendben? – kérdezte Eric.
- Persze, nekem van másolatom, menjen csak, későre jár! De vigyázzon… a gyilkos visszajár a tett színhelyére! – figyelmeztette Clusy.
- Hölgyem… törődjön magával, én tudok magamra vigyázni! Jó éjszakát Clusy Merlen. – köszönt el Ridge és már ki is lépett az ajtón.
- Viszlát…

 Clusy nyomozó az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vette a kis asztalkán halomban lévő fotókat.  A képeken észrevette, hogy a lány hasa valószínűleg nem késsel, hanem bicskával van felvágva. A keze meg volt harapva, és a legrosszabbra már csak azután jött rá. Az egyik fotón, amely éjszakai üzemmódban készült, kirajzolódik a fák alatt egy titokzatos lény.
- Úristen! – suttogta lányremegő hangon.
Kopogás hallatszott a bejárati ajtótól. Clusy nyomozó felállt, és a fiókjából elővett egy kést. Háta mögé szegezte, majd lassú léptekkel az ajtó felé indult. A kilincset már meg se fogta, mert az ajtó az arcába csapódott. Clusy a szívéhez kapva a kezét nagyon sóhajtott, mert az ajtóban Ridge nyomozó állt félig megázottan.
- Ennyire szörnyen nézek ki Clusy nyomozó? – kérdezte elbizonytalanodva a fiatal és jóképű Ridge. – Pedig csak pár percre mentem ki.
- Dehogyis. Csak nagyon megijedtem. Jöjjön, beljebb ne ázzon! Mutatnom kell valamit sürgősen! – ráncigálta Clusy.
Eric levetette vizes kabátját, majd követte Clusyt. A nyomozó nő megmutatta azt a képet, amin a félelmetes gyilkos látszik.
- Nézze… ezt a képet a gyilkosságot követő estén készítették. Látja ott azt az embert? Ezen a környéken már régen nem él senki. Ez csakis a gyilkos lehet! – mutogatta a képeket Clusy.
- Ez valóban… de hát az lehetetlen! Úristen… én! Le kell ülnöm. – Ridge nyomozó a mellkasára tette a kezét és beleesett a székbe.
Clusy nyomozó azonnal Erichez szaladt, megfogta a kezét majd a szemébe nézett.
- Eric valami baj van? Eric! – aggodalmaskodott Clusy.
- Én ezt az embert ismerem. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor a bíróságon megjelent ez az ember. Megkért, hogy én legyek az ügyvédje… - itt egy mély levegőt vett, mintha megbántva volna a dolgot. – Amikor a bíró elítélte Rechiltont feltételezett gyilkosság miatt, a férfi előkapott a zsebéből
egy bicskát és a jelenlévőket mind megölte. Kivéve engem… én elmenekültem. A gyilkos elszabadult. De… - elhallgatott a szeme jéggé dermedt.
- Mi de? Ridge úr! – kiabált Clusy.
- Ez az ember tudja, hogy itt vagyok. Bosszút fog állni. Ma este eljön és meg fog ölni! Clusy el kell tűnnie! – állt fel Ridge.
- Micsoda? Nem menekülhetünk el. Ha nem kapjuk el a tettest, talpon marad és továbbra is meg fogja ölni az ártatlan embereket! – háborodott fel Clusy.
- Ez egy pszichopata érti? Nem lehet elkapni! Kezdenek össze állni a képek, vagy még mindig itt akar maradni?
- Rendben menjünk. De ne feledje: 1941-ben, hajnali háromkor megöltek egy embert. Mit gondol, hogy mi túléljük? Ha meg akar ölni meg fog!
A hosszú csendet Clusy törte meg.
- Rendben. Hozom a fegyvereket, pakoljon be az autóba, és menjünk! Egy percet sem szabad elvesztegetni! – azzal Clusy elindult és minden védekező eszközt magához rántott.

Clusy maga után becsapva az ajtót kilépett az éjbe. De már késő volt. Ridge nyomozó halott, a falra pedig vérrel ki volt írva: ,,engem nem kaptok el”. Clusy nyomozó nem tudta mit gondoljon. Féljen, hogy ő lehet a következő, vagy iramodjon a gyilkos után. Clusy felkapcsolta a zseblámpáját, majd az autóhoz futott. Szinte kitépte az ajtaját, de akkor egy nedves kéz érintette meg. Clusy pólóját vér mocskolta be, majd amikor megfordult meglátta a gyilkost.
- Rech-Rechilton? – dadogta.
- Ne féljen Clusy nyomozó. Nincs ok az aggodalomra… - mosolygott Rechilton.
- Most ölte meg Ridge nyomozót. 15 éve megölt egy ártatlan lányt! Mit akar tőlem? – hátrált meg Clusy.
- Először is azt szeretném, hogy letegye azt a pisztolyt. – mondta a tapasztalt gyilkos, és Clusy ujjai engedelmesen a földre is dobták. – Köszönöm. Én nem öltem volna meg senkit… de mivel börtönbe se akarok kerülni, sajna magával is végeznem kell…
- Ne! Kérem ne! – sikoltozott Clusy.
De hiába. Rechilton a falhoz szorította a fiatal nyomozó nőt, és megvárta még megfullad. Majd elengedte a nyakát, a holttest pedig a földre rogyott.

írta: Animaldoctor

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés