Csatlakozz te is!

Emlékszem jól,mindenre...Csütörtöki nap volt a laborban,rendben volt minden,összepakoltam és elindultam hazafelé.Otthon hirtelen rossz érzés fogott el,nyugtalan lettem,magam sem értettem miért,mintha elfelejtettem volna valamit,végül meggyőztem magam,hogy nincs semmi baj,lezuhanyoztam és lefeküdtem.

Hát így kezdődött,visszagondolva hallgatnom kellett volna a megérzéseimre.

A nevem Jurcsa Richárd és kutató vagyok,betegségek ellenszerei,új gyógyszerek és a vírusok az én szórakozásom.

Azon az estén pár kölyök viccből betört a laboratóriumba,orvos tanhallgatók...Mindig is mondtam,hogy a diákokkal csak a baj van!Az ártatlan tréfájuk végül komoly katasztrófához vezetett,egy kísérleti stádiumban lévő vírus szabadult ránk,aminek még nem volt ellenszere...

Másnap kissé aggódva indultam dolgozni,még bennem volt az a rossz érzés nem hagyott nyugodni,mikor beértem láttam ,hogy az ajtó fel van törve,sokkot kaphattam,mert csak arra emlékszem,hogy berohantam és rögtön őrjöngeni kezdtem.Akkor még nem sejtettem semmit,néhány kémcső törötten a földön hevert,az állatok megvadultak,maga volt a káosz.Nem tudtam ki lehetett és mit művelt,de sokáig tartott helyre hozni,pláne,hogy a feletteseim is őrjöngtek.A biztonsági őrök nem láttak,nem hallottak semmit ,mert ez így szokott lenni,nem is tudom miért fizetik őket.Két nappal később behoztak a kórházba 3 fiút 20-25 évesek,a szemük fekete volt,vért hánytak,magas lázuk volt és reszkettek,az orvosok tétlenül álltak,sosem láttak még ilyet,ezután sorra jöttek a betegek hasonló tüneteket produkálva,először a srácok hozzátartozói,később a kórház alkalmazottai is sorra,a kórház karantén alatt,nem tudtuk,hogyan terjed csak azt,hogy gyorsan.A fiúkat kihallgatták,ők törtek be a laboratóriumba,ittasak voltak,de arról fogalmuk sincs milyen vírusokkal volt dolguk,a baj az volt,hogy többféle vírus keveredhetett és mutálódott,ellenszer pedig nem volt.Hiába is magyaráznám a xenon vírus és lyphoma rejtelmeit,mert laikus ember úgyis csak bólogat és semmit sem ért az egészből.

Telt múlt az idő és mi tehetetlenek voltunk,egyre több beteg lett.Hétfői nap volt amikor a 3 fiú közül az egyik Vidákovics Jakab meghalt 21 éves volt a boncolás során kiderült,hogy összeomlott a keringése és a szervei leálltak a vérét felhasználva kerestük a megoldást,itt már csak az ellenszer lett volna a kulcs,az nap hatalmas vihar kerekedett a fák recsegve-ropogva dőltek ki,ágak szálltak a magasban,sok ember balesetet szenvedett,de a mi kórházunk nem fogadott senkit,ekkor már 50-en betegedtek meg és a szám csak nőtt,addigra már rájöttünk,hogy cseppfertőzés útján terjed és megtettük a megfelelő óvintézkedéseket,éjjel nappal dolgoztunk,már alig éltünk,nekünk is pihennünk kellett!Este az olvasó lámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán halomban lévő fotókat amin az  áldozatok voltak,a szemeik,a sebeik,a hányás,átlag ember biztos kiborulna ha a kezébe adnám.Aztán beugrott a megoldás,úgy döntöttem nekünk egyedül nem fog menni,segítséget kell kérnem,felhívtam a legjobb barátomat Deák Zénót és beszámoltam neki mindenről,a segítségét kértem,mert ő szabadon mozoghatott nem volt karanténban,minden anyagot eljuttattam hozzá,faxon,e-mailben az eddigi eredményeinket is.Így már az ő csapata is dolgozott...Zénóval egy iskolába jártunk,de ő okosabb volt nálam,most sem okozott csalódást,eltelt egy hét és felhívott...

-Ricsi!?

-Mondjad csak hallgatlak

-Meg van az ellenszer haver,de egyenlőre csak egy emberen próbálhatják ki,úton vagyok hozzád,készüljetek!

-Köszönöm.........Hát mondanom sem kell majdnem elájultam,csak ennyit tudtam mondani,köszönöm.Ekkor már 4 halott volt és 63 beteg,1 hónap és két hét telt el,de nekem 10 évnek tűnt.

Felkészültünk!-Minden perc drága,mondta az orvos.

Zénó megérkezett csikorogva állt meg a (kór)ház előtt majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból,rohant mint egy őrült,fejvesztve.Átadta az ellenszert,amit a legrégebbi beteg kapott először Mikó Emma,igen nagy szerencsénk volt,Emma szeme a régi lett másnap,úgy tűnt jobban van,de ekkor még sok vizsgálat várt rá.Megérkezett hát az ellenszer a többi betegünknek is,és végre levehettem a védő ruhát,sajnáltam azt akit nem tudott megvédeni a fertőzéstől,de végül ők is meggyógyultak.A karantént feloldották és mindezt az én cimborámnak Zénónak köszönhetjük,nélküle talán sohasem sikerült volna legyőzni a kórt.Zénó kitüntetést kapott és magasabb fizetést és én nagyon büszke voltam rá.Nekem az volt életem nagy katasztrófája és nyomott hagyott bennem a dolog,így ott hagytam a kórházat és a kísérleti labort,most egy parfüm cégnél dolgozom,új illatokat keresek,kutyulok,remélve,hogy ebből sohasem lesz katasztrófa.

Hát ez az én történetem nagy vonalakban,de soha nem felejtem el a zokogó nővéreket és a kétségbe esett orvosokat akik Zénó nélkül senkik voltak.....

írta: Ádám Szilvia

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés