A fotós átka
2013.11.06. 04:58
Gabriele, ahogyan minden gyerekét, újszülött kisfiát is elvitte Monteniához, egy olasz falu jósnőjéhez. Montenia sokáig méregette a csecsemőt, majd visító röhögés tört ki belőle. Gabriele nagyon megijedt, magához szorította fiát. A jósnő így szólt:
Értékes kincset hoztál a világra. A Te fiadat mindenki fogja ismerni. Ám! Mikor a 30. életévét betölti...
Montenia nem tudta befejezni a mondatot. Összerogyott és meghalt.
29 évvel és jó pár hónappal később Gustavo világszerte ismert fotós lett sok pénzzel, nővel, hírnévvel. Anyja minden születésnapján rettegve mesélte el a gyerekkori történetet, de soha nem hitte el.
Így történt ez a 30. születésnapján is, amikor az anyja ismételte a jósnő szavait:
Értékes kincset hoztál a világra. A Te fiadat mindenki fogja ismerni. Ám! Mikor a 30. életévét betölti...
Az édesanyja összeesett, és meghalt. Idős volt már, eljött az ideje. Ezt gondolta Gustavo. Mindig is érzéketlen volt, egy könnycsepp nélkül temette el szülőjét.
Három nappal később már egy újabb fotózáson találta magát, ahol a legújabb trendeket vonultatták fel. Amint Gustavo kattintott, a modellek abban a pillanatban összeestek. Újabb kattintás, újabb földre hullt nő. Minden megörökített fotó után egy-egy fotómodel távozott el.
Gustavo rémülten rohant ki az utcára. Szakadt az eső, villámok csapkodtak az égen. Tudta. Tudta, hogy az anyja miatta halt meg. Gustavo életében először hangos zokogásban tört ki. Édesanyja megdermedt arca, a teremben a rengeteg hulla képei villogtak a szemei előtt, az ég pedig csak zengett, zengett.
Gustavo úgy döntött készít még egy fotót. Egy utolsót: önmagáról.
|
- a "modell" szót két l-lel írjuk