Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés!
Egyedül vagyok. Fáj kimondani, de mióta a nagymamám – az egyetlen támaszom –, itt hagyott egyedül vagyok. Szemeimben hírtelen könny gyűlik, amit egy pár pislogással el tudok tűntetni, azonban a kialvatlanság még mindig ott kísért. Látszik az arcomon, a mozdulataimon, hogy három napja nem alszom igazán jól. Hírtelen valami forró dolog futott végig a mellkasomon, jobban mondva a ruhámon. Ránéztem a pólómra vajon mi is lehet az, meg kellett lepődnöm egy nagy adag kávé landolt rajtam. Felnéztem, hátha megtalálom a származási helyét és így is lett. Egy bátortalanul mosolygó fiatal fiú állt velem szemben és most, hogy észrevette, hogy kissé szúrósan figyelem szabadkozásba kezdett.
- Ne haragudj, csak Molly elrántott és a kávé egyenesen rád repült… - hebegte zavartan és a kutyára mutatott aki előttem ült és barátságosan, farok csóválva nézett rám. Édes kutya volt, azt hiszem egy wolfspitz lehetett.
- Nincs baj… nem történt semmi komoly baj. – nyugtattam megenyhülve, arrébb csúszva a padon, hogy leülhessen mellém. – Amúgy Alison vagyok. – nyújtottam a kezem.
- Josh és ő pedig Molli. – mutatkozott be a fiú, majd a kutyára mutatott. – Örvendek. – mosolygott rám most már bátrabban.
- Szint úgy. Josh van mára programod? – kérdeztem határozottan.
- Öööö… azt hiszem nincsen, de miért? – kérdeztem értetlenül.
- Mert arra gondoltam, hogy esetleg eljöhetnél velem egy kávéra, vagy mondjuk egy ebédre, hogy jobban megismerjük egymást. – mondtam kedvesen. Megfogott, határozottan. Tetszett a kissé bátortalan viselkedése, nem tűnt nőfalónak, ez jó. ~Ki tudja, talán bele szeretek…~ gondoltam magamban.

Naplóm olvasásából a kislányom szakított ki.
- Anya mit olvasol? – kérdezte a három éves vörös kislány.
– A régi naplómat olvasom. – válaszoltam könnyes szemmel.
- És mi van abban a naplóban? Miről olvastál? Mi a baj? – halmozott el kérdéssel Hope.
- Az életem egy része van bele írva, arról olvastam épen hogyan ismertem meg az édesapádat., álmaim férfiját. Nincs semmi baj drágám, csak kicsit elérzékenyültem az emlékektől. – mosolyogtam rá, majd becsuktam a naplót és az asztalra helyeztem. Aznap este Josh hamar haza ért. Finom vacsorával vártuk, majd együtt fektettük le a lányunkat.
- Szeretlek Josh… - néztem mélyen a szemeibe, majd megöleltem.
- Én is Alis… Én is… - mondta Josh is, majd karjai védelmezően öleltek engem körbe.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés