Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mitévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés!

Eszeveszett tempóban szaladtam oda a szekrényhez, téptem fel ajtaját, majd kaptam magamra az első ruhadarabokat, amik a kezem ügyébe kerültek. Nem számított, hogy zöld nadrágot vettem fel piros pólóval, és úgy néztem ki, mint aki most mászott ki a Reszkessetek betörőkből, amit minden karácsonykor leadnak a TV2-n. Felhúztam cipőmet, bezártam az ajtót, és már a lépcsőházban baktattam lefele. Teljesen fel voltam dobódva amiatt, hogy végre eszembe jutott egy tökéletes ötlet arra, hogy hogyan hódítsam az áhított lány szívét.

Beléptem a virágboltba. A csengő megszólalt a fejem felett, majd ugyanabban a pillanatban Erzsi néni, a virágboltot üzemeltető néni termett a pult mögött.
- Miben segíthetek, Tomikám?
- Erzsike néni, van egy fantasztikus ötletem!
- És mondd, mi az?
- Egyelőre nem árulhatom el, de ha sikerül mindenféleképp el fogom mondani! Addig is szeretnék kérni 26 szál rózsát, tudom, hogy rengeteg pénz, de fontos!
- Megcsináljam úgy, ahogy szoktam?
- Legyen szíves.
- Gyere vissza 2 óra múlva, és viheted is. És hozz egy pityukát.
- Köszönöm szépen!
Vettem egy 180 fokos fordulatot, és kiviharoztam az üzletből, majd a helyi vegyesbolt felé vettem az irányt. Vettem egy doboz Raffaellót, mert az többet mond minden szónál, majd bevásároltam a vacsorához is.

Ahogy hazaértem nekikezdtem a készülődésnek. Megfőztem a vacsorát, ami most hála az égnek nagyon jól sikerült, elővettem két poharat, bekészítettem a bort a hűtőbe, majd megint felöltöztem, berobogtam Erzsike nénihez a virágért (persze egy csomó késéssel), és elmentem a lány házához.
Bekészítettem már előre nagyon sok gyertyát, kiraktam az ablaka alá azt a szót, hogy "szeretlek", majd egyesével meggyújtogattam az összeset. Körülbelül 10 perc múlva már végeztem is, és ekkor tárcsáztam a lány mobilszámát, majd annyit mondtam, hogy "nézz ki az ablakon", és leraktam a telefont. Enikő nem is tétlenkedett sokat - 10 másodperc múlva láttam már gyönyörű mosolyát, és azt is láttam, hogy könnyezik. 5 perc múlva lent volt, és megcsókolt. De úgy, mint soha, egyszerűen soha nem éreztem még ilyen intezitást egy lánynál sem. Igaz szerelem volt ez.
- Megbocsátasz? - kérdeztem tőle.
- Erősen gondolkodom rajta - mondta, majd elmosolyodott - köszönöm ezt a csodás meglepetést.
- Nincs még vége a meglepetések sorozatának - mondtam, majd betessékeltem az autómba, és elfurikáztunk hozzám.

Az asztalon ott volt a 26 szál rózsa, nagyon szép csokorba rendezve, de amint meglátta ezt Enikő, megfordult, és sírva megölelt. Nem számítottam volna erre a reakcióra, szóval megkérdeztem tőle:
- Miért sírsz?
- Utoljára apa temetésén láttam rózsát. Mindkettőnk kedvence - mondta elcsukló hangon.
Szidtam magamat, hogy miért pont ezt a virágot válaszottam, és ezt Enikő is észrevette rajtam.
- Nehogy rosszul érezd magad emiatt, nem tudhattad! Nem lényeg, nagyon tetszik, és köszönöm - mondta, majd adott egy puszit.
- Remélem éhes vagy.
- Főztél is?
- Hát, ha kérdezem, hogy éhes vagy, szerintem egyértelmű, hogy igen.
- És? Mit főztél?
- Ausztrál mustáros sertésszelet. A kedvenced.
- Soha nem figyelt még ennyire rám egy pasi sem - mondta, majd odament az asztalhoz.
Kihúztam neki a széket, mint ahogy az úriemberek szokták az amerikai filmekben, majd odatoltam az asztalhoz. Amíg Enikő a rózsákat számolgatta, én tálaltam.
- Miért 26 szálat vettél? - kérdezte szemöldökét felvonva.
- Azért, mert február 26-án találkoztunk először - a születésnapom előtt két nappal.
- Olyan édes vagy, hogy ilyenekre is emlékszel.
- A vacsora tálalva - mondtam, majd öntöttem egy kis bort a poharába - jó étvágyat.

Másnap reggel mellette ébredtem. Fenomenális érzés volt végre megint érezni azt, hogy szeret, hogy már megint van egy olyan lány az életemben, akit szerethetek. És aki szintén szeret engem, minden hülyeségemmel együtt. Nem tudtam feldolgozni azt, hogy már megint kinyithattam reggel a szemem Enikő mellett. Egyszerűen imádtam ezt az érzést. Soha többé nem akarok senki más mellett ébredni - csak őt akarom, csak ő kell, az örökkévalóságig, és még annál is tovább.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés