Csatlakozz te is!

Egy tündér és egy ember története,ami bebizonyítja,hogy létezik még az igaz szerelem...

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés!Valamiről ma nagyon megfeledkeztem! Vissza kell mennem Aurisba, a tündérbirodalomba, hogy elvigyem az emberekről gyűjtött információmat, ugyanis nekem ez most a küldetésem. A tündérkirálynő, Titánia ki lesz borulva,ha nem teszem meg...

Ígyhát,fogom magam,felkecmergek a földről,és elkezdek futni a legközelebbi erdő felé.Amikor odaérek,körülnézek, hogy biztos egyedül vagyok-e,és amikor látom,hogy igen,előveszem a tündérporos tasakom,kör alakban magam köré szórom, elmondok néhány varázsmondókát,és rögtön Aurisban találom magam.

Hú,még épp időben ide értem. Elfelejtettem, hogy itt más az időszámítás,tehát amikor a Földön délután van,itt még csak reggel,és ezt nekem még csak este körül kell leadnom. Sebaj,hamár egyszer itt vagyok, elviszem Titániának. Lassan sétálok a hosszú, szivárvány színű úton, amikor szembe jön velem egy jó barátom, Alesin.

-Hogy vagy, Elyssa?-kérdi tőlem Alesin.

-Hú, ne tudd meg! Az emberek borzasztóak! Hangoskodnak,szemetelnek, a gyerekek pedig ma legalább ötször átfutottak a lábamon.Rettenetes.-válaszolok mérgesen.

-Te gyerekcsőszködtél?

-Nem,te buta Alesin! A parkban voltam.Tudod,információt gyűjteni az emberekről.

-Á,értem. Mindenesetre,azt látom,hogy rendesen megvan a véleményed róluk.-állapítja meg Alesin,miközben gúnyos vigyor van az arcán.

-Én most megyek.Odaadom a királynőnek az információkat amiket összeírtam.-mondom indulásra készen.

-De egyébként miért kellenek neki ezek az információk?

-Azt mondta csak egy felmérés,hogy mennyire biztonságos a közelükbe menni.

-Ha te mondod...

-Ha ő mondja!-helyesbítek.

-Várj!-szól hozzám Alesin-Eljössz velem egy koncertre?

Meglepődve állok. Körülnézek, majd megszólalok.

-Egy koncertre?Hová?

-A Földre. Nézd,tudom,hogy szerinted az emberek genyák meg minden,de honnan tudhatnák,hogy tündér vagy.Amúgy ma este lesz.

Megforgatom a szemem.

-Jó,rendben. Akkor most elviszem az irományt Titániának,és jövök vissza,rendben?Csak várj meg.-féloldalasan Alesinre mosolygok.

-Jó,rendben,de siess!-válaszolja Alesin,majd gyorsan elkezdek repülni Titánia udvarába.

Amikor odaérek,újra sétálok. A királynő nevetve szól hozzám.

-Te már itt is vagy,Elyssa?

-Igen. Itt van az összes információ amit kértél.

-Meg vagyok veled elégedve.Hamarosan a helyemre kerülsz,és fontos,hogy jól végezd a feladatod.

-Tudom,anya.De figyelj, nem tartod kicsit furcsának,hogy mindenki előtt úgy kell rólad beszélnem ,hogy "a királynő"?Miért kell itt...Szóval érted.

Anyám rám mosolygott.

-Ezzel csak illemet tanulsz.

Na,gondolom,persze,illemet. A gyerekek a Földön,na azoknak aztán senki nem tanít semmit.Vagyha mégis,akkor nagyon rosszul.

-Ma este elmegyek a Földre Alesinnel egy koncertre.Nem tudom,milyen korán érek haza,csak azért mondom,hogy tudjad hol vagyok,ha keresnél.

Most már nem kell szólnod ilyenek miatt.Menj nyugodtan.-válaszolt anyám,én meg gyorsan a nyakába ugrok,nyomok az arcára egy puszit,majd elrepülök.

Amikor visszaérek,Alesin már az átjárónál vár.

Mehetünk?-kérdezi.

-Persze.-válaszolok,majd átmegyünk a Földre.

A parkban sétálunk még egy órát,aztán elmegyünk a koncert helyszínére, a Awakening Stars Klubba.

-Amúgy ez milyen koncert?-kérdezem Alesint.

-Hát ez olyan,hogy sok banda fellép,szóló énekesek,és emberek,akik szólóban hangszeren játszanak.Nem sztárok,hanem azok az emberek,akik azok akarnak lenni.

-Ez igen!-mondom Alesinnek.-A következőre én is benevezek.

-Nem kell nevezni.Mindenki szabadon fellép.-vigyorog Alesin.

-Akkor szerinted kiállhatok énekelni?-ragyog fel a szemem.

-Hát ha ismersz földi dalokat is.Amúgy csodás hangod van,úgyhogy muszály megpróbálnod.

Megölelem Alesint,majd odamegyünk a többi fellépőhöz. Mindenféle ember áll körülöttem: rockos,punkos, amolyan Taylor Swift stílusú is,meg még sorolhatnám. Pár perc múlva elkezdődik a fellépés.És hogy milyen sorrendben is következünk?Hm,hm,hát egy nagy oszlopban állunk,egy férfi már ötször fejbe vert a gitárjával,(persze véletlenül)és előttem legalább még ötvenen állnak. Alesinnel nagyon sokat nevetünk néhány fellépőn,volt egy maximum hat éves kislány is,aki Lady Gagát énekelt. Egyébként,még mielőtt valaki kételkedne,egyszer csórtam a Földről egy rádiót,ami ott virít a szobámba az asztalomon,és minden este benyomom.Azért ismerem ilyen jól az emberek dalait. Már többször eltűnődtem azon,hogy hogyan lehet az,hogy van adás a rádiómon egy másik dimenzióban?Mielőtt még görcsöt kaptam volna a gondolkodástól,azzal nyugtattam magam,hogy biztos a Föld és Auris egymással párhuzamos világok. Már csak tíz fellépő van előttem. Kicsit elkezdtem ideges lenni. De végül is,minek?Jobb vagyok mint ők...Egyszer csak,egy kellemes dallam csapja meg a fülem:ez a zene amit a parkban hallottam! Biztos ott próbált a banda. Kicsit lábujjhegyre állok,hogy lássam a színpadot.Az énekes egy fiú ,aki a dalát egy basszusgitárral kíséri.Annak a fiúnak gyönyörű kék szemei vannak...És olyan szép a hangja...Meg ahogy gitározik...Az egész,maga a tökéletesség.Egy idő után azt veszem észre,hogy ő is néz engem.Zavarba jövök,és gyorsan leülök a melletem lévő székre.

-Elyssa,jól vagy?-ugrott gyorsan mellém Alesin.

Becsukott szemmel hallgatom a zenét,elmosolyodok,majd kinyitom a szemem.

-Őő,persze,jól vagyok.Csak leültem,mert...kicsit izgulok.

-Jól van,ne izgulj,szuper leszel!-bíztat Alesin.

Egy fellépő van már csak előttem.Mindjárt én jövök.Az a fiú azóta is néz,és én is nézem őt.Ő a színpad szélénél áll,mert akinek nincs alapzenéje,annak gitározza az alapot.Észrevettem,hogy mosolyog rám.Én is elkezdek rá mosolyogni,hiszen nem tudom magam visszafogni.Nézek azokba a csodás kék szemekbe...Amire észbekapok,észreveszem,hogy én jövök.A közönség bíztató tapssal vár.A fiú még mindig mosolyog rám.Ahogy megyek fel a színpadra,érzem,ahogy egyre nehezebben veszem a levegőt.Megragadom a mikrofont. A fiú megkérdezi tőlem,hogy melyik dalt éneklem.Odasúgom neki, hogy a Still Into You-t a Paramore-tól.

-Jó kis választás.-mondja nekem széles mosollyal,és elkezd zenélni én meg énekelni.Fantasztikusan érzem magam a színpadon.A közönség tapsol a dalom alatt,mint egy igazi sztár koncertjén,és van,aki már állva ugrál,sőt,ez az aranyos fiú is itt van melletem.Véget ért a dal és meghajolok.Az egész közönség tapsol és fütyül nekem.Szuper! Ami után lementem a színpadról,szünet következett.Eddig már több mint nyolcvan fellépő volt,és még mindig vannak egy páran. Odamegyek az asztalhoz,ahol a flakonok vannak,hogy igyak.Legalább tíz ember odajön hozzám aláírást kérni.

-Hűha!-mondom Alesinnek.-Ez nem semmi!

-Szuper voltál!Büszke vagyok rá,hogy te vagy a legjobb barátom.-mondta őszintén és nagy örömmel,és a nyakamba ugrott.

Az ötödik pohár vizet iszom,amikor odajön hozzám az a fiú.

-Szia!-köszön nekem-Szuper voltál.Én Daniel vagyok.Téged hogy hívnak?

A vizet hirtelen nem tudom lenyelni,és éppen ezért felfújódik az arcom két oldala,mint a hörcsög pofazacskója.Pár pillanat után aztán nagy nehezen lenyelem a vizet.

-Szia!-mondtam és közben a fülemet kapargattam.-Örülök,hogy találkoztunk.Az én neven Elyssa.

-Én is örülök,hogy találkoztunk.Nagyon jó a hangod és gyönyörű vagy.És kedves...

Gyorsan megiszok még két pohár vizet ezután a mondat után.A szívem mindjárt kiugrik.Ejha,ez aztán nem fél kimondani amit gondol!

-Mondcsak,nincs kedved velem most eljönni valahova?Ugyanis az egyik barátom levált a zenélésben,és nem kell itt maradnom.Persze,azt is megértem,ha maradni akarsz...

Kikerekednek a szemeim.Úristen,milyen hülye pofákat vághatok.

-Persze!Szívesen megyek.Csak szólok a kísérőmnek.-Alesin felé fordulok-Alesin,el megyek egy kicsit.

-Hová?

-Hát vele.Majd jövök.Sőt,nem is,várj.-odalépek hozzá-Menj haza,és majd én is megyek.

-De ő ki?

-Danielnek hívják.Nagyon kedves.Majd jövök.

Alesin megrántja a vállát.

-Te tudod.De kérlek,vigyázz magadra! Ő azért mégiscsak ember.

Bólintok,majd visszamegyek Danielhez

Az parkban sétálunk,amikor elmegy felettünk egy hullócsillag.

-Kívántál?-kérdezi a fiú.

-Igen.És te?

-Én is.

Egymásra mosolygunk.Már legalább két órája beszélgetünk,sétálunk.Nagyon sok közös témánk van,és ráadásul szeretni a sárkányokat,amik a tündérbirodalomban nagyon elterjedttek.Persze nem azok a böhöm nagy óriási sárkányok,amik a mesékben vannak,hanem ezek pici,aranyos,légynek sem ártó sárkányok.Hirtelen egy komoly döntésre jutok.

-Figyelj,el kell mondanom neked valamit.-mondom Danielnek.

Szembefordul velem,és mélyen a szemembe néz.

-Nekem bármit elmondhatsz.-mondta teljesen megbízható arckifejezéssel.

-Tudod...Lehet,hogy nevetségesen fog hangzani,de...tündér vagyok.

Daneli furcsa meglepetésemre nem nagyon lepődik meg.

-Ez csodálatos!-mondja nekem.

-Elhiszed?

-Persze!Tudod,azóta hiszek az ilyen lényekben,amióta találtam egy tojást a kertben.Azt hittem,madár tojás.De amikor kikelt,egy kicsi,zöld,szárnyas lény volt benne,kicsi szarvakkal,és szikrák hullottak a szájából amikor kinyitotta.Azt hiszem egy sárkány volt.

Rémület fog el hirtelen.

-Hogy érted,hogy...volt?A sárkányok Aurisból vannak,a birodalomból,ahonnan jövök,és halhatatlanok.

-Tudod,amikor az apám megtalálta ezt a lényt,fogta és megölte.

-De miért?

-Nem tudom.Apám sosem volt normális.Ezért válltak el a szüleim.

-Istenem...Szegényke...

-De én nem vagyok olyan mint apám,tényleg!

Danielre nézek,és mosolygok.

-Tudom.Te csodálatos vagy.Te vagy az első és az utolsó ember,akinek mindent elmondhatok.Tudom,hogy benned megbízhatok.

Mindent elmesélek séta közben a fiúnak Aurisról,meg arról ,hogy én leszek a trónörökös,és hogy a legjobb barátom,Alesin egy tündérfiú,de ők szárnyak nélkül tudnak repülni.Egy idő után megállunk a tóparton.

-Elyssa.-mondja Daniel és mélyen a szemembe néz.-Nem tudom,hogy te hogy vagy vele,de az első pillannattól fogva amióta megláttalak...Szeretlek téged,Elyssa!-mondja igazán őszinte,szeretetteljes hangon.

Szívem majd kirepül belőlem az örömtől.

-Én is téged!-kiáltom minden herce-hurca nélkül,és szorosan megölelem. A fiú megfogja két kezem,ezután átfogja a derekam.Megcsókol...Egyszer...Aztán kétszer.

-Szeretlek és örökkön-örökké szeretni foglak!-suttogja nekem halkan Daniel.

Én mosolyogva nézek rá.Egy szót szólok.

-Úgyszint.

Pár percig örömkönnyekkel a szemünkben állunk a tóparton. Szorosan hozzábújok.

-Gyere velem!-mondom.-Gyere velem Aurisba!

-Ezt komolyan mondod?-kérdezi boldogan ragyogó szemekkel.

-Nagyonis komolyan.

Elkezdünk menni az erdő felé. Amikor odaértünk,körénk szórom a port,és megint elmondom a varázsigét. Egyszercsak Aurisban találjuk magunkat.Már esteledik. Daniel körülnézett.

-De hiszen...Ez...Gyönyörű...Büszke lehetsz rá,hogy egy ilyen birodalomban fogsz uralkodni.- szól hozzám.

-Menjünk az udvarba.Ott lakok én és Titánia királynő.

-Egyébként miért királynőzöd?Hiszen az anyád.

-Ő kérte.Ez amolyan tündér-illemtan.-mondom,majd mindketten elnevetjük magunkat.

-És ő ezt látja valahogy vagy hallja hogy minek nevezed éppen?

-Nem,ez márcsak megszokás.

-És mi a helyzet a barátaiddal?Ha uralkodó leszel,a barátaidnak is majd így kell beszélnie rólad?

-Dehogy!-nevetek.-Ez márcsak olyan...Nem tudom.Ilyen illemtani cucc,mint mondtam.Amint trónra kerülök,rögtön eltörlöm ezt az íratlan szabály.-mondom gúnyos mosollyal.-Most viszont gyere,bemutatlak anyámnak.

-Nem királynőnek hívtad.-vigyorog.

-És aztán?-kuncogtok lehajtott fejjel.

-De várj, nem fog kiakadni,hogy ide hoztál egy embert?-kérdezi bizonytalanul.

-Tudod,ha tiszta a lelked,és én tudom,hogy az,nem fog elítélni.És még egy kérdés...Szeretnél itt maradni,végleg?Hiszen már tizennyolc éves vagy,és egyedül élsz a kis lakásodban.Itt egy csomó új barátod lehet,és mindenki tisztelni fog.A tündérek nagyon tisztelik egymást.

-Minden vágyam teljesült.-mondja halkan.

-Remek!-válaszolok.

Hirtelen elszomorodik Daniel arca.

-De..Te halhatatlan vagy...Én meg halandó..-mondja.

-Ezért kérdeztem,hogy maradsz-e.Tudod,mivel úgy döntöttél itt maradsz,részese leszel egy szertartásnak,és...te is tündérré válsz.És örökké együtt maradunk

Daniel nem jut szóhoz.Szorosan magához szorít.

-Köszönöm.Köszönöm ezt,hogy vagy nekem,és ezt a csodás új életet,ami előttem áll.

Megcsókoltuk egymást.

Amikor odaérünk anyámhoz,meglepve néz ránk.Barátságosan felénk lép.

-Ő ki?-kérdezi.

-Ő Daniel.Tiszta a lelke.Kérlek,engedd,hogy maradjon.

Anyám körüljárja Danielt,és kezét a fejére teszi.

-Látja a gondolataidat.-mondom Danielnek.

Kedves mosollyal veszi le anyám a kezét Danielről.Két kört megy a trón körül.

-Maradhatsz.-mondja örömteli hangon,és megölel minket.

-Köszönjük!-nevettünk Daniellel,és megöleltük egymást.

-És mondjátok csak...Mennyire szeretitek egymást?-kérdezi anyám.

-Mindennél jobban!-vágjuk rá egyszerre.

Anyám elmosolyodik.

-És mondcsak,Daniel...Szeretnél tündérkirály lenni?

Mindketten tudjuk,hogy ez mit jelent.Bíztatóan Daniel szemébe nézek.

-Igen...-mondja halkan.

-Azt hiszem,holnap nagy ünnepség lesz!-mondja anyám nevetve,majd elrepül,hogy előkészítse az átváltoztató szertartást.

-Tudod,hogy lehet,hogy Titánia lemonda trónról?

-Azért kérded,mert halhatatlanok vagyunk igaz?

Daniel bólintott.

-Tudod,ez sok évvel ezelőtt történt még...Azthiszem, ötszáz éve.Anyám elment az emberek világába,mert keresett egy növényt az erdőben,ami a mi birodalmunkban nincsen.Persze ezt átváltozva tette,őz alakjában,mert az ő egyik képessége az alakváltás.Nem volt szerencséje.Egy vadász szíven lőtte.Az erdőben lévő többi alakváltó tündér gyorsan átváltozott,és visszahozták anyám a birodalomba.A tündérek egyetlen gyenge pontja a szívük.Nekünk abban van az összes érzelmünk.Meg minden.Ha valakinek megsérül a szíve nem hal meg hirtelen,de többé nem lehet halhatatlanná tenni.Ezért öregszik anyám.De még azért sokat fog élni...

Miközben mesélem,elsírom magam.Danielnek is könnyesek lesznek a szemei.

-Ne sírj,kérlek.A lényeg,hogy még itt van.És itt is marad.

Pár percig még szipogok,majd felemelem a fejem.

-Igaz.-válaszolok egy szóban.

Később,a szertartásra az összes tündér összegyűlik.A tündérbölcsek tündérporból kört szórnak Daniel köré,és varázslatokat mormolnak,majd hirtelen egy hatalmas fény támad.Miután a fény eltűnik,Daniel körülnéz.Megnézi a két karját,amin különleges,vékony,hullámszerű mintázatok voltak,amik narancssárgán fénylettek a sötétben.

-Tűz elemű tündér lettél.-szól Danielhez Titánia.Képes vagy irányítani a tűz elemét.És mivel tündér lettél,repülni is képes vagy.

Daniel anyámra néz.

-Köszönöm!-szól majd odajön hozzám.

-Úgy látom teljesült ez az örökkön-örökre.-mondom neki halkan.

-Ahogy mondod.

Itt ér véget a történet. Ezután a szertartás után együtt kezdtünk el uralkodni. Több mint ezer év után se öregedtünk meg,és soha nem is fogunk.Együtt maradunk,mindörökké...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés