Csatlakozz te is!

Egy szomorú lélek naplója

Szeptember vége van, majdnem október. Úgy döntöttem, elmegyek tekerni a város utcáin. Csakhogy biciklim láncait megette a rozsda, így gyalogosan jártam-keltem az őszi időkben az utcát. Jól jött, megnyugtatta a lelkem. Sajnos még sem annyira, mint szerettem volna. Bedugtam a fülhallgatót, s hallgattam a soron következő zenét. Arra a fiúra gondoltam végig, aki iránt gyengéden éreztem immár másfél éve. Szárazra sírtam szemeimet, mert nem jött össze vele egy kapcsolat. Egy olyan, ami a barátságon túl van. Elvették tőlem, mégpedig az, akiről azt hittem, a barátomnak nevezhetem. Akkor teljesen összeomlott bennem egy világ. Azt hittem, nem fogom feldolgozni. Meg akartam szűni létezni a világon. Lelkileg fájt nagyon. Legszívesebben szétüvöltöttem volna magam. És az igazat megvallva, most sem tudom a mai napig túltenni magam ezen.

 

     Míg sétáltam, fejem felett észrevettem, ahogy a vándormadarak egyike, a gólya hatalmas szárnyát széttárva repül a kék és tiszta égbolton. Olyankor azt kívánom, bár én is gólya lehetnék, aki elrepül, messze a szülővárosától. Egy kis egyedül létre vágytam néha-néha De mind ez buta kósza gondolatként futott végig a fejemben. Ha egy kis időre, de nem bántam volna, ha elszakadhattam volna a családomtól.

 

     A templom előtt elsétáltam, egyenesen a bolt felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, veszek friss és szép gyümölcsöt. Anyával lekvárt tervezzünk készíteni a hétvégén, húgommal pedig finom palacsintát sütünk. Túróval megkenve, vagy kakaóporral megszórva elfogyasztjuk a családdal. Tudom, hogy jól fogunk lakni vele. 

 

     Hirtelen feltámadt a szeptemberi hideg szél. Dideregtem, fáztam. Sietősre vettem az elintéznivalóimat. Míg a boltban vásároltam, arra a fiúra gondoltam. Eszembe jutott, hogy egyszer, ha adódik lehetőségem és időm, veszek egy kendőt, amire rávarrom, hogy szeretlek. Azt mondta, nem lehet változtatni azon, ami történt. Sajnálom, de egy kicsit tudtam, hogy megbánta, mert a lány ki fogja használni. Azt kívántam, ne legyen igazam, ami nálam ritka. Némi reményt látok abban, hátha valami lesz még. Tudom, hogy nem.

 

     Mindezek ellenére nagyon várom a szeretet ünnepét, a Karácsonyt.

 

írta: Kishi

 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.