|
Majdnem meg sem születtél!
(igaz történet 1933-ból)
Még volt ereje az őszi napsugárnak, ami szelíden átsütött az erdő tarka-barka levelei között. Erzsike és az anyja gyalogosan jöttek az erdőbe télére fát gyűjteni, mert a szekérrel az uraik mentek a vásárba. Erzsike sápadt volt és a kellemes idő ellenére dideregve húzta magán össze a kendőjét. Két gyermekére gondolt Margitkára és Jancsikára. Anyja szeme sarkából figyelte lányát, sápadt arcát, ahogy tördelte a kezeit.
Nekikezdtek a fagyűjtésnek télire. Erzsike nehezen hajolt, és igen-igen nagyokat sóhajtozott sokszor hosszan maga elé meredve. Nem is vette észre hogy eltelt az idő. Csak a templom harangjának zúgására figyelt fel, melyet magával hozott a faluból a kósza szél. Még egy sóhaj…
- Dél van lyányom, - szólalt meg az anyja- harangoznak. Gyere, üljünk le ebédelni.
- Jól van édesanyám.
Leterítették a keszkenőt a földre és előszedték az elemózsiát. Egy kis kenyér és néhány szem gyümölcs: alma, szilva, meg egy kis szőlő. Jó volna egy kis szalonna, de akárhogy próbálta beosztani, a tavalyi disznóvágásból bizony nem maradt. No, de estére a gyerekeknek süt egy kis palacsintát, had örüljenek a csemeték. Igaz a serpenyőt már megkezdte az a fránya rozsda, de ha bőven lekeni olajjal, észre sem veszik. Arca felderengett mikor eszébe jutott, hogy még egy kis lekvár is akad hozzá. Aztán megint csak komor lett.
- Lyányom! - szólalt meg az anyja- olyan furcsa vagy te nekem! Megvan neked rendesen a bajod?
- Hát édesanyám biza már három hónapja is elmúlt, hogy utoljára volt. - Elfordult anyjától, mert könnybe lábadt a szeme. Két gyermeket is alig bírnak etetni, öltöztetni most meg jön a harmadik is. Még magának is alig merte beismerni a nyilvánvalót.
- Mutasd csak a hasad! - mondta az anyja, azzal szakszerűen tapogatni kezdte a hasát. - Lyányom itt van, fogom a fejét, ha akarod, én most rögtön kinyomom belűled.
Erzsike szeme előtt szörnyű képek peregtek le! Amikor az apja szerencsét próbált Amerikában, az anyja „nagybeteg” lett. Kizárták őt és a nővéreit a szobából és csak a bábaasszony volt bent az anyjával. Aztán előtte volt, ahogy vödörben hordták ki a véres vizet… Mikor asszony lett megértette mi történt akkor, milyen szégyenletes dolgot tett az anyja. A szörnyű emlékekből felocsúdva ellökte magától az anyját!
- Mán vegye le rúlam a mocskos kezét különben kirúgom még a fogát is! Mit gondol maga rúlam?
- De lyányom három gyermek? Éhen fogtok veszni!
- Ha az Isten nyulat ád akkor bokrot is ád! Én biza nem ölöm meg ezt a gyermeket!
Az anyja csak csendben elfordult és már csak arra figyelt, hogy ne terhelje meg nagyon magát a lyánya.
Így történhetett meg, hogy következő év márciusában, amikor már kibújt a hóvirág és a fagy is engedni kezdett, megérkezett a világra a család a harmadik gyermeke, akit anyja után Erzsébetnek kereszteltek. Támasza volt anyjának öregségére, aki eltemette másik két gyermekét. Támasza volt lányának mikor egyedül maradt terhesen, mert a férje elhagyta. Támasza volt a szegényeknek, mikor hitelt adott a boltban. Támaszom volt minden bánatomban az én drága nagymamám! Remélem, hogy mosolyogva néz fentről ránk!
írta: Kovács Kornélia
| 
Súgó
Friss hozzászólások