Csatlakozz te is!

Sosem találtam az otthonom, viszont egy helyet mindenképp ismertem. Ami nem volt rossz. Ez a Francia - negyed környéke. Nagyon szép térség, szerettem ott tölteni a napjaimat. Csak flangáltam és élveztem a semmittevést, de nem voltam teljesen boldog. Ez az emberek hibája volt. Sokszor találkoztam olyanokkal, akik nagyon gonoszan viselkedtek velem. Elküldtek, kiabáltak, mindennek elhordtak. Viszont rengetegszer voltam olyan utca részben, ami esténként ki volt világítva és elkápráztatta gyönyörű szép és hatalmas zöld szemeimet. Tudjátok, ezt dicsérték meg rajtam, amikor valaki úgy gondolta, hogy kedves lesz hozzám. Ez a két dolog általában mindenért kárpótolt. A dicséret és a csodálatos esték. Elfelejtette velem az emberek bunkóságát. Azonban ezen a napon, nem élvezhettem semminek a szépségét. Nagyon rossz idő volt, hirtelen hatalmas szél kerekedett, és a fák vadul ringatózni kezdtek. Mindennél jobban vágytam egy otthonra. Az viszont nem volt. Ezt mindenki tudta jól. Most pedig egy menedéket kerestem, ami alatt meghúzhattam magam. Az eső is eleredt, én pedig utáltam azt. Mindig csupa víz voltam tőle, ha nem találtam száraz, tető fedte teret. Szerencsémre most nem tartott sokáig ez az átkozott idő, így amint elállt a zuhatag, tovább is állhattam. Ma is kerestem, kutattam és végre egy emelkedő megmászása után egy régi városrészben találtam magam. Ez az én terepem volt. Itt a legkedvesebb emberekkel találkozhattam, mindig számíthattam rájuk. Csak szeretetet kaptam tőlük és ezt viszonoztam nekik, köszöntem mondtam ahogy tudtam. Most pedig rám mosolygott a szerencse, hiszen ismét össze futottam azzal az emberrel, akit szívesen látok magam mellett. Észrevett, de fel volt pakolva és így nem tudott szemügyre venni. Azt viszont valahogy érezte, hogy boldogtalan vagyok. Ezt sosem tudtam leplezni. Az oka pedig az otthon hiánya. Eddig bírtam és ezt láthatta meg, már nem voltam olyan vidám, mint legutóbbi találkozásaink során. Már nagyon szerettem volna egy meleg, szerető családot és biztonságos helyet. Ennek hiánya pedig mára már szomorúvá tett. Azonban ez a hihetetlenül aranyos személy pedig hirtelen megfogott és megváltoztatta az életem. Felvitt a lakásába. Gyönyörű szép hely volt, meleg, csendes és nekem való. Meg akartam köszönni, de amint letette a dobozait az asztalra, egy telefon csörgés elvonta a figyelmét. Viszont tudtam, hogy végre otthon vagyok. Ez pedig nagyon boldoggá tett. Végre, valaki engem is befogadott. Ezen történet mesélése alatt nem árultam el magamról túl sokat, viszont már lehet rá jöttetek a kilétemre. Egy cica vagyok. Gazdátlan cica vagyok. Vagyis voltam. A gazdám már nevet is adott nekem. Most már tudom ki vagyok. Nyaffi, a gazdára talált cica. Gondoltad volna?

írta: ninaa

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.