Csatlakozz te is!

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy történetíró verseny. Azért írtam külön, hogy ne rontsam el a helyesírást. Jó, hogy ez a program számolja a szavakat, így nekem nem kell.

Bandukolt a szegény ember az úton. (Nincs kezdet, deus ex machina, ahogy a művelt orosz mondaná) Egyszer csak találkozott egy gazdag emberrel. Sokáig nézték egymást, mire így szólt a szegény ember:

-Olyat mondok én neked, hogy.. de aztán kiderült, hogy nem kell párbeszéd, így inkább csendben maradt.

Hirtelen hatalmas szél kerekedett, a fák vadul ringatózni kezdtek. A szegény ember hazaszaladt, de mire odaért rájött, hogy nincs is háza. Pech. Ezután elszaladt a gazdag emberhez. De Ő nem volt otthon. Hülye egy mese ez- gondolta magában. Nem veszek részt benne tovább. Ezzel felbontotta a szerződését, és visszatért a versenytáncos szakmába.

Na most mi legyen- gondoltam magamban. Amint letettem a dobozkát az asztalra, a telefon csörgése elvonta a figyelmemet. De hát nekem nincs is telefonom. Vezetékes. Meg dobozka? Mi folyik itt?

Egyre furábban éreztem magam. Rejtélyesebb, mint egy Agáta Kriszti regény. Egy emelkedő megmászása után a régi városrészben találtam magamat. Kár, hogy ez az Alföld. És itt nincs város sem.

Na mindegy, elindultam a városban, mentem, mendegéltem. Odaértem az iskolához, amiről kiderült, hogy műjégpálya. Már a látásom sem a régi. De azt hiszem a hallásom sem. Egyre nagyobb zajt hallottam, mígnem felriadtam. Az ébresztő volt az. Az egész csak álom volt. Micsoda fordulat.

Hogy egy klasszikussal zárjam: Ez a gyerek meg nem normális.

írta: Dr.Watson

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.