Csatlakozz te is!

Egyik nap ellátogattam a közeli folyóhoz.

Egy ember a partján ült,és éppen dinnyét evett.

Egy nő kötélre rakott ki éppen vizes ruhákat.

Hogy miért itt,és most? Ki tudja.

Hirtelen felerősödött a szél.

Az ember megette a dinnyéjét,bedobta a vízbe a héját.

A rakodópart alsó kövén ültem,néztem,hogy úszik el a dinnyehéj.

A ruhák fényesen,suhogva,keringtek,szálltak a magosba.

Azért a magosba,mert a széltől egyenesen a folyóba röpültek

a kötélen szárított ruhák,a dinnyehéjra és a gyümölcs magjaira.

-Ez nem lehet igaz!!! - kiáltotta a nő,és leszaladt a partra.

-Elnézést,nem volt szándékos - mondta a férfi,mikor leért a partra.

-Ezek a ruhák nagyon sokat érnek!! - sírta el magát a "csodaruha" tulajdonosa.

-Na persze -az emberen látszott,hogy nem hisz neki- egy autó ára talán? -Nevetett fel gúnyosan.

-Inkább egy kamioné -gondolkozott- bár kijön belőle kettő is.

A ruhákat kihalászták a vízből.

-Ismerek egy embert,egy malom mellett lakik:ő tudja,mennyit ér.

Néhány perc múlva ott is álltak a malomnál.

Én is velük tartottam: ezt nem lehetett kihagyni.

Reggel bal lábbal keltem:most minden pillanatban sírtam a nevetéstől.

Mikor odaértünk,a malomnak forogtak a... részei. Szerkentyűi. Na jó,teljesen mindegy.

Kissé távolabb mentem:gondoltam,lefotózom. 

Nagy távolban a malom zúgása csak olyan volt, mint szúnyog dongása.

Aztán futás befelé: főszereplőink szokás szerint veszekedtek.

Egy eladónak tűnő ember állt a pult mögött.

-Miben segíthetek? -kérdezte udvariasan.

-Ezeket a ruhákat szeretnénk megbecsültetni.

-Egy pillanat. -válaszolta az "eladó".

Pár másodperc múlva egy fura alakú ember(?) lépkedett mellette.

Földes volt,a kezében ásót cipelt.

-Elnézést,kertészkedtem. -mondta,majd ásított.

-Semmi gond. Szóval,az értéke? -sürgették.

Megvizsgálták a ruhát (na jó...nem vagyok buta,de ezt nem értettem),majd így szóltak:

-Ennek a ruhának az értéke...Tehát...Hmm...

-Nyögje már ki!! -sipított fel a nő.

-Szóval rendkívül hosszú vizsgálat után kiderült,hogy a ruhák........

a legnagyobb  jóindulattal...semmit sem érnek.

-Ezért rángattak ide,hogy semmit nem érjen??? -suttogta,de inkább tűnt viccesnek,mint tényleg 

dühösnek az ember.

Ez volt életem legviccesebb napja.

írta: Sims24

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.