|
Aranyos és Maszatos
Lucának két babája volt másodikban, pedig igaziból csak egyetlen egyet kapott ajándékba Pestinagyitól.
Pestinagyi csak egyszer vásárolt neki babát, első osztály végén, mert kitűnő lett a bizonyítványa. Apa akkor azt mondta, hogy igazán nem kellett volna ilyen drága ajándékra pénzt költeni. Pestinagyi erre nagyon hűvös tekintettel nézett maga elé, és öregesen morgott az orra alatt valami olyasmit, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát.
Luca akkor, első végén, még nem értette ezt, hiszen nem is lovat kapott, és hiába nézegette a baba fogát, a rózsaszínűre festett szájból nem látszódott ki egyetlen fogacska sem. De a babának gyönyörű szőke haja volt, úgy ragyogott, mint a színarany és a ruhája is aranyszínű selyemszalagokkal volt díszítve. Luca előbb csak így emlegette: „aranyszalagos baba”. Később a szalagot elhagyta a névből, pedig azok babaruhán továbbra is ott díszelegtek, de csak egyszerűen Aranyosnak nevezte ezentúl.
Egy esős délután, az őszi szünetben Luca az unokatestvéreinél vendégeskedett. Pestinagyi vigyázott az összes gyerekre, mert az összes szülő dolgozott. Csirke sült a sütőben, és már készen volt a sütőtökkrém leves. A gyerekek a szobában maradtak, mert kinn úgy süvített a szél, hogy lefújta az udvaron álló tölgyfa összes levelét, és egész nap hallgatták, ahogy az eső kopog befelé az ablakokon. Luca unokahúga volt Bori, és alig pár hónap korkülönbség volt köztük, osztálytársak is voltak. Borinak két hároméves ikerfiú volt a testvére, Ákos és Áron.
De velük nem lehetett játszani.
Már azt is borzasztó nehezen viselték, ahogy a két fiú „zenél”, Ákos a kis műanyag játékzongorát ütötte, Áron pedig farsangi trombitán kísérte őt. Olyan hangzavar volt, hogy Pestinagyinak elfogyott a türelme, és rájuk szólt, hogy fejezzék be ezt a „monoton” ricsajozást, mert megfájdul a feje, játsszanak inkább valami mással.
Bori nem volt jó tanuló, mint Luca, mégis minden szülinapjára, és Karácsonyra rengeteg játékot kapott. Olyan sok babája volt, hogy fogalma sem volt róla mennyi igazából. Ha Ákoska és Áronka is kiborította a játéktartó dobozait a játszószobában, annyi minden hevert a padlón, hogy a hatalmas kupac a térdükig ért.
Luca nagyon szeretett Boriéknál lenni, akkor is, ha nagy volt a nyüzsgés, a zajongás és a rendetlenség. Bori jó partner volt a játékban. Aznap is olyan jól kitalálták együtt, hogy kozmetikásat fognak játszani. Sorban leültették a babákat várakozni a babaház bútorai közé, a picike székekre, fotelekbe.
Az egyik barna hajú baba szemöldökigazítást kért, egy másik arcmasszírozást. Bori új fekete babájának szomorú nézése volt, ezért a lányok megbeszélték, hogy vidámságot varázsolnak az arcára, Bori mamájának szemceruzájával.
A szemceruza sajnos nem fogott a baba arcán. Borinak ekkor eszébe jutott, hogy filctollal vidám szemöldököt festhetnének a babának és a szeme sarkába is kanyarinthatnának, egy felfelé ívelő pillát. Így is tettek, de sajnos a szemvidító hadművelet rosszul sikerült, mert Bori az egyik szemöldököt túl hosszúra rajzolta, és amikor a baba jobb szemét akarta éppen vidámabbá tenni, véletlenül összefilcezte az arcát.
Ekkor, Lucának támadt az a mentő ötlete, hogy körömlakklemosóval lemossák a filc nyomait, Rosszul tették, mert így a vadonatúj baba szörnyen maszatos lett, és az egyik szeméről lejött a halvány rózsaszín szemhéj. A lányok próbálták menteni, amit lehet és rózsaszín körömlakkal új szemhéjat festettek a babának. Nem sikerült valami fényesen, de Pestinagyi akkor ebédelni hívta őket, ezért a babát elrejtették Luca hátizsákjába.
Hazafelé menet, Luca odasúgta Borinak, hogy hazaviszi a babát, de megígértette vele, hogy az egész ügyet, elmondja a mamájának. Luca otthon eldugta a babát az ágyneműtartóba, de mikor véget ért a szünet, mindig betette a táskájába, nehogy anyukája felfedezze.
Luca saját, gyönyörű babája meg ott árválkodott a polcon, a szép rendben tartott könyvek és társasjátékok között.
A másik babát magával vitte az iskolába, ahol minden nap megkérdezte Borit, hogy elmondta-e végre a titkot. Bori megígérte, hogy levélben mondja el anyának. Luca addig mindenhová magával hurcolta a foltos arcú babát. A Maszatos nevet adta neki természetesen.
Elvitte a zongoraóráira. Ott volt vele kabalaként a zongoravizsgán is. Közben nagyon sokszor megmosta, és Maszatosról lassacskán kopni kezdett a filctoll. Az osztálykirándulásra Bori végre megírta a levelet a mamájának, ami így szólt: – „Anyuci, bocsás meg. Kikelet lakozni az uj babát. De nem let jó. Bori” – Luca elszörnyedt, mikor elolvasta, és kezdte megérteni Ági nénit, aki nyelvtanon azt mondta a Borinak, hogy amit helyesírásból produkál, az nokedli.
A barátnők teljesen elfogadták Luca kabaláját, azt mondták őhozzá ez jobban illik, mint egy macska vagy hörcsög kedvenc, mert amúgy is szőrallergiája van.
Bori végre elrendezte a baba ügyet a mamájával, fekete hajú maszatos babát Lucának adta. Mikuláskor cipősdoboz - ajándékot lehetett készíteni olyan gyerekek számára, akik nem kapnak ajándékot máshonnan.
Ági néni azt mondta, bele lehet tenni minden játékot, amihez már nem ragaszkodnak.
Luca beletette a cipősdobozba aranyszalagos babáját, és ízlésesen becsomagolta a dobozt.
Maszatost szépen feltette a polcára a másik helyére.
Luca elégedett volt, mert érezte, hogy Maszatos most végre megfelelő helyre került, egy olyan előkelő helyre, ahová ő maga is vágyott, feltéve, hogy a babák vágyni tudnak.
írta: Rébb Terézia
|
Súgó
Friss hozzászólások
Örülök, ha tetszett!