|
Miért mentél el?
Hatalmas vihar kerekedett, a fák recsegve-ropogva dőltek ki, ágak szálltak a magasban. Hajnali fél négy volt már, de Márk nem bírd aludni, csak forgolódott a hatalmas ágyban s hallgatta a süvítő szelet mely az ablakot csapkodta. Hiányzott neki valaki, aki mindig mellette aludt már 5 éve. A mennyezetet bámulva gondolkodott, hogy hol is lehet elveszett kedvese. A percek szinte rohantak, Márk a nagy töprengésben megfeledkezett az időről, s már a nap sugarai is felkeltek mikor ismét útnak indult megkeresni kedvesét. Végig kiabálta az erdőt, minden bokor mögé benézett ,de Lola sehol nem volt. Könnyeit csorgatva tért haza s leült arra a helyre ahol először megpillantotta Őt. Felidézte magában ahogy lassú léptekkel közeledett felé Ő, aki most nincs meg. Se szó se beszéd nélkül eltűnt. Szemrebbenés nélkül gondolkodott, hogy hol lehet.Egyszer csak felpattant s kocsijába ülve útnak indult. Ment ment még meg nem látta az erdő szélén lévő kis faházat. Csikorogva állt meg a ház előtt, majd ajtót feltépve kiugrott a kocsiból. Ismét kedvese nevét kiabálta “Lola,Lola? Hol vagy? “ Percekig csak bolyongott a ház körül mikor meglátta őt. Oda rohant hozzá s magához szorította. “Te kis bolond,többet el ne szökj nekem. “ Suttogta szeretett kiskutyájának aki farkát csóválva viszonozta örömét gazdája felé. Ölbe vette hőn szeretett kiskutyáját s haza tértek. Márk nem tétovázott, az olvasólámpát felkapcsolva szemügyre vettem a kis asztalkán halomban lévő fotókat, melyeken ő és kutyusa Lola voltak. Megragadt egy tollat majd papírra vetette gondolatait. Hisz aki nem szeret egy állatot annak lelke egy része még alszik.
írta: Dyna
|
Súgó
Friss hozzászólások
Nagyon jó pofa sztori :D