Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés! Egyedül vagyok! Nincs ki mellettem legyen.

Amikor felébredtem nem tudtam semmi mást, csak azt, hogy a nevem Jack. Egy sikátorban ébredtem. Csak egy rongyos ruha volt rajtam. A lábamat nem takarta semmi. Fekete hajam kócosan és koszosan díszelgett rajtam. Amikor fel akartam ülni, egy éles fájdalom hasított a fejem jobb oldalán. Kezemmel odanyúltam, hogy megnézzem. Egy púpot érezte. Szóval leütöttek. De vajon ki vagyok én? – gondolkoztam. A farmerem zsebébe nyúltam, mert valami volt ott. Onnan egy képet húztam ki. Én voltam rajta, meg még egy lány. Megnéztem a fotó másik oldalát, és ott egy cím állt.

Kimentem az utcára, hogy többet megtudjak erről a helyről. Az embereket sorba meg akartam állítani, de az öltözékem miatt rám se néztek. Elkezdtem csak úgy menni. Nem tudtam hová, csak mentem. És ebben a parkban kötöttem ki. A gyerekek itt ugrálnak körülöttem. Lehet, hogy nekem is van gyerekem. És nem is emlékszem rá. De ekkor egy emlék férkőzött be az agyamba.

Egy hasonló parkban voltunk. Piknikeztünk. Egy kisgyerek ott ugrált körülöttem. És a lány, aki a képen is van, most boldogan ugrált vele. Mosolyogva néztem okét a plédről ami le volt terítve. Megálltak és összesúgtak. Majd elkezdtek felém jönni, és letámadtak. Egy boldog pillanat volt. De vége is szakadt. Ennyi az emlékem. Másra nem emlékszem.

Egy idős házaspárt pillantottam meg a padon. Odamentem hozzájuk. Nem kergettek el. Sőt… végighallgatták amint elmondom mi történt velem, és megkérdeztem hol van ez az utca. Segítőkészen elmagyarázták, mire én egy mosolyt vetettem rájuk, és sűrű köszönömök közepette elindultam arra amerre mondták.

Amikor az utcába értem a szívem hevesen kezdett el dobogni. Mi van, ha nem is itt lakom. Ha csak egy félrevezetés volt. Megkerestem a lakást. Becsöngettem. Eltelt jó néhány perc, de senki nem nyitott ajtót. Megfordultam, hogy elmenjek. De ekkor az ajtó nyikorogva kinyílt. A fotón levő lány állt előttem. Amikor megpillantott a nyakamba ugrott. Minden eszembe jutott. Hogy hogy kerültem a sikátorba, a lányomra, és a feleségemre Judy-ra. Visszaöleltem. A könnyem elkezdett csordogálni. Most már minden rendben lesz. Nem kell attól rettegnem, hogy vajon ki vagyok én.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.