|
A boldogító igen, avagy mégsem?
2013.08.11. 21:06
Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés! Messze tőlem felbukkant Dennis, a vőlegényem, jobban mondva a volt vőlegényem. Mintha csak tegnap lett volna, hogy lázasan készülök az esküvőmre...
3 ÉVVEL EZELŐTT
- Gyönyörű vagy! - mondogattam magamnak a tükör előtt állva egy csodálatos menyasszonyi ruhában.
Az idő csak telt. Mindössze öt perc választott el a boldogító igentől. Az idegtépő zene megszólalt, a koszorúslányok végig vonultak a padok között, már csak rám vártak, hogy kopogjak, hogy kinyithassák az ajtót és végig sétáljak a padok között egy hosszú piros szőnyegen. Már felemeltem a kezem, kész voltam bekopogni és az oltár elé menni. Fél centire volt a kezem az ajtótól, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. A legjobb barátnőm Melissa nyitott ajtót kétségbeesetten. Teljesen megrémültem.
- Te meg mit csinálsz?! - förmedtem rá.
- Van egy kis gond! - mondta Mel.
- Figyelj, most nem érek rá! Tudod ott vár az oltár előtt a vőlegényem.
- Épp ez az! Dennis nincs sehol! - mondta, majd becsukta az ajtót és arréb húzott.
- Hogy érted, hogy nincs sehol?
- Úgy, hogy ott kéne állnia a pap előtt, de nincs ott! Eltűnt, egyszerűen felszívódott!
- Nem az lehetetlen! Ez az esküvőnk napja és ő sehol!! Kerestétek?
- Igen!
- Akkor keressétek jobban!- dühöngtem.
Melissa elindult a vőfélyekkel, a koszorúslányokkal és a tanúkkal megkeresni Dennist. Engem visszaküldött a szobába, hogy nyugodjak meg. Majd szétrobbant a fejem az idegtől. Fél óra elteltével sem változott a helyzet, ekkor úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az irányítást. Mindent tűvé tettünk, Égen, Földön kerestük, de hiába, semmi eredmény. Az emberek a templomból értetlenül, mit sem sejtve kijöttek az udvarra, amint Melissával tanakodtunk. Mindenki kérdezősködött , hogy hol van Dennis, hogy mi folyik itt, hogy lesz-e esküvő. Nem válaszoltam senki kérdésére. Sokan tették fel azt az állítást, hogy a vőlegény biztos lelépett. Bárcsak lelépett volna, akkor kevésbé lenne kínos a helyzet. Hallottunk egy zörrenést az egyik kocsiból. Akkor már tudtam, hogy mi fog elém tárulni, bár legszívesebben elszaladnék, mégis a kocsi felé vettem az irányt. Odaértem és kinyitottam az ajtót. Ott találtam Dennist és az exét, Christint egy félreérthetetlen pozícióban. A közel kétszáz fős násznép körénk gyűlt és megvető pillantást vettet Dennisékre. Egy világ omlott össze bennem. Elakadt a szavam, köpni, nyelni nem tudtam. Dennis gyorsan kiszállt a hátsó ülésről és megállt előttem. Mentegetőzött, hogy ez nem az aminek látszik, de, hogy lehet ezt félreérteni?! Nem bírtam megszólalni, lehúztam a gyűrűt az ujjamról és odadobtam Dennis lába elé, majd elszaladtam.
A JELEN
A kínos szituáció óta nem láttam őt, nem hallottam felőle semmit. Amikor feleszméltem a múlt homályából azt vettem észre, hogy Dennis felém közelít. Nem jutott eszembe, hogy mit tegyek. Ha ide jön biztos elkezd mesélni az ő tökéletes és varázslatos kis életéről! Én meg nem tudok felmutatni semmit, a karrierem befuccsolt, a lakásomból kirúgtak és magányos vagyok! Az incidens után két évvel sikerült feldolgoznom és elfelejtenem Dennist, de azóta sem volt senkim, és most, hogy megjelent előkerültek az elfojtott érzelmek. Muszáj volt valamivel előrukkolnom, hogy ne tűnjek olyan szánalmasnak. E pillanatban a legjobb ötletnek az tűnt, hogy előkapom a telefonom és eljátszom amint a képzeletbeli pasimmal beszélek. A következő pillanatban azt vettem észre,hogy ott áll mellettem és engem néz. Lehajolt és köszönt nekem, én pedig gyorsan rögtönöztem és azt mondtam a telefonba, hogy én is szeretlek, majd köszöntem Dennisnek.
- Szia.
- Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak!
- Jól kösz.
- Nézd, én sajnálom ami akkor történt!
- Figyelj, nekem ehhez se kedvem, se időm nincs!- mondtam, majd elindultam, de Dennis elém vágott és megállított.
- Addig úgysem engedlek el, amíg nem beszéltük meg! Gyere menjünk el egy kávézóba és beszéljünk!
- Békén hagysz utána?
- Ha te is úgy akarod!
Beültünk egy kávézóba és elkezdett magyarázni arról, hogy ő nagyon megbánta.
- A sajnálatod édes kevés!!! - mondtam.
- Tudom! Mindent megváltoztatnék, ha tehetném! Nem tudok nélküled élni!
- Ezzel elkéstél.
- Angi és szeretlek! - mondta Dennis.
Leblokkoltam , nem bírtam reagálni, legszívesebben én is azt mondtam volna, hogy szeretlek, mert így érzek, de helyette:
És mi van Miss Imádott Christinnel?
- Szakítottam vele, mert megcsalt.
- Legalább tudod, hogy milyen érzés az, mikor rútul rá szednek!
- Sajnálom! - mondta.
- Mint már mondtam ezzel elkéstél!
- Angi én szeretlek! Hiányzol! - aztán megcsókolt.
Bármennyire tiltakozott minden egyes porcikám, én is akartam, mert visszavonhatatlanul szeretem még őt. Újra egy pár lettünk, de ezt a kapcsolatot most nem támogatta senki. Úgy éreztem, hogy három év után újra élek, élveztem az életet. Eltelt két hónap, egyik este Dennis megkérte a kezem és én igent mondtam. Féltem, hogy újra megismétlődik a múlt. Ma bemutatja Dennis az öccsét, mert még soha nem láttam, az esküvőre sem tudott eljönni, mert akkor konferencián volt Chicagoban. Délután megjöttek, az ajtó kinyílt, belépett Dennis, aztán az öccse.
- Helló! Adam. - mutatkozott be Denis öccse.
- Szia! Angi.
Dennis elment a boltba, így kettesben maradtunk Adammal, ültünk az asztalnál néma csöndben, erre ő pont a legkellemetlenebb témát hozta fel.
- Sajnálom, ami az esküvőn történt. - mondta Adam.
- Nem kell.
- De! A bátyám egy világméretű se***ej! Amit csinált három éve az borzasztó! Csodálom, hogy meg tudtál neki bocsátani!
- Ezzel nem vagy egyedül!
Az idő csak telt, mivel senki nem támogatta az esküvőt, ezért Adam segített nekem megszervezni, kiválasztani a tortát, a ruhát stb. Dennis folyton kimaradt éjszaka, kezdtem azt hinni, hogy megcsal. Az esküvőig már csak három hét volt, s ez idő alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz Adammal, talán még jobban, mint Dennissel. Az esküvő előtt egy nappal Adam megcsókolt és én örültem, de elhúzta a fejem, mert nem tehetem. Eljött a várva várt nap. Újra ott álltam a tükör előtt egy meseszép ruhában, Besétáltam az oltár elé és közben Adamet kerestem a tömegben, de nem láttam. A pap ugyanaz az volt, aki három évvel ezelőtt is, még neki sem tetszett az, hogy összeházasodunk azok után ami történt. Ott álltunk a pap előtt, de nem voltam boldog, sőt még egy könnycsepp is legördült az arcomon, de nem örömkönny volt. Nem tudtam másra gondolni , csak az Adammal töltött percekre. Amikor a pap ahhoz a részre ért, hogy ,, Ha valaki tud- e bármilyen indokot, hogy e pár ne keljen egybe akkor most szóljon vagy hallgasson örökre" , mindenki összenézett, mindenki tudott egy nyomós érvet, de senki nem szólt. Hirtelen megszólalt egy hang hátulról:
- Tiltakozom!
Megfordultam és ott állt Adam. Nagyon örültem neki. Mindenki megkönnyebbült, hogy valaki közbe vágott, a pap is sóhajtott egy hatalmasat.
- Évekkel ezelőtt nem volt szerencsém megismerni a menyasszonyt, de most sikerült. Együtt töltöttünk három hetet! Segítettem neki megszervezni az esküvőt, de hiba volt, mert ez a házasság egy nagy hazugság! Angi egy nagyon kedves, vicces, jószívű és gyönyörű lány. Nem illesz Dennishez! Az a három hét, amit együtt töltöttünk volt életem legszebb három hete! Az igazság az, hogy szeretlek! - mondta Adam.
Mindenki vigyorgott, csak Dennis nem.
- Tudod Adam, az igazság az, hogy én is szeretlek! - mondtam, majd odaszaladtam hozzá, felkapott és megcsókolt. Felszálltunk a motorjára és elmentünk. Végül össze is házasodtunk, de ez mindenkinek tetszett. Azóta nem is láttam Dennist.
VÉGE
|
Súgó
Friss hozzászólások