Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig... Villámként csapott belém a felismerés!

  Mintha más lennék.  Nem az, akire régóta vágyom, nem egyszerű ember. Érzem már egy ideje. Minden porcikám, ezt súgja. Más vagyok, mint ők. Minden pár hónappal ezelőtt kezdett bennem kirajzolódni, a legelső álommal, és a legelső, látomással. Nehéz volt elfogadnom, de modern kor, rohanó világába, rá kellet jönnöm, egy ajándékot kaptam. 

Noha eleinte nagyon féltem, még magától a gondolattól, de aztán rájöttem, hogy minden, ahogyan eddig is bántak velem, kiközösítően, lenézően. Mint valami megbélyegezett állat, akit csak ide dobtak a cápákhoz, hogy jót csámcsogjanak rajta. Féltem. Reszkettem a tudattól, attól, hogy megtudják, mi vagyok. Így is rémregényeket híreszteltek már.

Olyanokat is, amik nem igazak. Sajnos, nem volt családom, és az egyedüli keresztanyám, is jó messze lakott, Kanadába, hogy tanácsot kérhessek tőle. Azt hittem nehezebb lesz itt hagyni, ezt az ember tömeget, és a kis faluba utazni hozzá. Reménykedtem, lesz kitől elköszönnöm. De az élet és a sors és főként én, ezt választottam.

  Az albérletem is letisztáztam, hogy amíg távol vagyok, ne legyen probléma. Mindent kifizettem.  A jegyem is épp a zsebembe bújt meg. Néha úgy éreztem van lelke, mint aki félve a lehető legmélyebb részre el akar bújni az elől, hogy megérinthessem megvan-e még.

Még az iskolában, a levelezőire át kell jelentetnem magam, de az nem olyan lényegre törő. Azért a magányos embernek van egy jó tulajdonsága. Ha nincsenek barátaid, akkor, időd lesz mindenre. Így a tanulásra is. Jó tanuló voltam, pont olyan, aki megelégszik a jegeivel és tudja, a közeljövőbe is elég lesz ahhoz, hogy tovább jelentkezhessek. De a főiskola után nem volt tervem tanulni.

  Főleg ezek után. Sóhajtva, fordultam meg. Még egyszer megpróbáltam az emlékezetembe vésni a kedvenc parkot ahol sokat szerettem lenni az iskola után. majd elindultam. Sohasem gondoltam, volna, de nem egyszerű modern kori diáknak lenni, főleg ha olyan titka van, mint nekem. De  a boszorkány sors, már csak ezzel jár…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.