Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig… Villámként csapott belém a felismerés!

Ma sem sikerült megszöknöm, pedig néha már úgy érzem, megőrülök, ha hamarosan nem jutok ki innen.

A látogatásnak vége, s az óra mutatója másodpercenként megkondulva üt egyet a tudatomra. Látom, ahogy fokozatosan eltűnik a színes emberforgatag a kerítés mögött, elcsendesül a park, s körülöttem megszűnik az életteli hangzavar, ami szüntelen vágyat táplál bennem a várva várt szabaduláshoz. Belezuhanok a monoton mindennapok sűrű keserűségébe. A kapukkal együtt bezárulnak előttem a lehetőségek. Mint egy zárt áramkör, rögtön működésbe lendül a belső besúgó gépezet.

Itt senkiben nem bízhat az ember. A reakciósok különböző módon álcázzák magukat, s közben éberen figyelnek Mióta a fő informátorom kémkedés miatt lebukott, azóta magamra vagyok utalva. Néha legszívesebben, mint a régi szép időkben, egyenként megszorongatnám őket, s önként bevallanának mindent, amiért felső körökben, dicséretben részesülhetnék. Biztos előrejutás a ranglétrán. Kitűntetések, sőt talán egy igazgatói pozíció, kényelmes bőrfotellel.

A házszabályok azonban nem tűrnek semmi fajta lázadást, csoportosulást. Az őrzők munkaköri kötelességüket teljesítve mindenféle szabálytalanságot azonnal jelentenek. A szabályszegőkre pedig rögtönzött halál vár, amit „szobafogságnak” neveznek. Komoly ellenállás esetén fehér hosszú ujjú pulóverbe csomagolják a felső végtagokat, s őrült orvosok kísérleteinek vetik alá az embert. Például, biztos forrásból tudom azt is, hogy a hazugság szérumot „nyugtató injekció” -nak becézik.

Pórul járt a szomszédos szobában lakó elvtárs is, amikor megszimatolva a lebukás veszélyét epilepsziás rohamot színlelt. Egyszerre négy ápoló ugrott rá szerencsétlenre, ijedtében maga alá vizelt, s közben idegesen harapdálta a szájába gyömöszölt gumilabdát. Micsoda pancser! Nem tanulta meg a pártiskolában a leckét? Kerülni kell a feltűnést, agyafúrtan okosan kell előkészíteni a dolgokat. Hátulról, észrevétlenül és a megfelelő pillanatban lecsapni.

Itt van például Cilike. Hosszú lábaival, kecses alakjával igazán elragadó jelenség. Személyes bájával, széles mosolyával kivívja magának a fürkésző tekinteteket. Hófehér köpenyében átlibben a folyosó megszürkült falai között, fekete haja hullámokban fodrozódik utána, miközben csengő hangja egyszerre többszólamú kottákat ír le a levegőbe. Milyen jól elvegyül ezek között a vadállatok között. Sikeres szökési akciót követően dupla pénzért alkalmazom majd, mint titkárnőt. Igazából a kellemetlenül kényes szituációkon keresztül megszerzett információk felgöngyölítésére alkalmazom.

De térjünk vissza jelenlegi helyzetünkhöz, ahol a legtöbb bonyodalom mindig az étkezések között támad. A legjobb falatokat fedőnéven „gyógyszer”-nek nevezik, de a szót kimondani is szigorúan TILOS! Ezek a vérszomjas ragadozók, akik „ápoló”-nak adják ki magukat, gyakran skizofrénviselkedést produkálnak, annak érdekében, hogy ezek a stimuláló szerek minél előbb bekerüljenek a szervezetbe. Van, aki kényszerrel, erőszakkal, de van olyan is, aki kedvességgel, ígéretekkel igyekszik elérni a célját. A lényegen azonban nem változtat, a sorba egytől-egyig mindenkinek be kell állni!

Szerintem, amíg nem jön el a mi időnk, addig lapulni kell, meghúzni magunkat, majd villámcsapásként kell elragadni tőlük a hatalmat.

Gyula bácsi, látogatói éppen most mentek el. Emlékszem a lányára, többször ki akarták csapni az általános iskolából, rossz tanulmányi eredménye miatt. Szenvedett is miatta az apja eleget, mire egyik barátja felkarolta az ügyét. Cserébe csak annyit kért, hogy a lelkes elkötelezettje legyen a rendszernek, amelyet ő irányít. Hamarosan jött az érettségi, később a diploma, végül álomfizetés a politikai osztályon. Ennyi erőfeszítés után nem csodálom, hogy Gyula egész nap nyugodtan homokozik az udvaron, keresztben csíkos kis pizsamájában.

Ott van Klárika, aki folyton horgol. Szerintem ez azonban csak álca a részéről. Fiatal korában gyors és gépíró nő volt a bíróságon. Soha nem beszél, arról már leszokott, de a keze egyfolytában jár. Gyanús nekem! Biztosan titkos jeleket, kódolt mintákat kunkorít a színes fonalaiból, ezeken keresztül küldi ki a jelentéseket rólunk.

Pál, fejlesztő mérnök volt, a Vas- és Gépgyárban. Valamit csúnyán elszámíthatott, mert amióta kirúgták, azóta folyton megszámol mindent, ami útjába kerül. A faleveleket, a bicikliseket az utcán, a lépcsőfokokat az épületben, sőt egy időben a hangyákat számolta, s amikor elrontotta kezdte az egészet előröl.

Kár, hogy ezekkel a sorstársakkal nem lehet koalícióra lépni, sokat kell még tanulniuk. Beszédekkel kellene győzködni őket! El kell juttatni az agyukig: a szabadság csak egy karnyújtásnyira van a kerítés mögött! A tömegek összefogásával le lehet győzni a bennünket kínzó patkányokat, vérszívó élősködőket. Nem igaz, hogy nem látják, mi folyik körülöttünk! Hiszen ezek az ápolók, orvosok nem is emberek. Ezek akarnak itt forradalmat csinálni? Ma még bőséggel válogathatnak a szaftosabbnál-szaftosabb módszereik között, de ha eljön a mi időnk, újra a mozgalom élére állhatok és a számonkérésnél nem lesz kegyelem számukra. Kérem szépen, higgyenek nekem! Ezek bolondok! Közveszélyesek az emberi társadalomra nézve. Sürgősen el kell távolítani ezeket a fehér köntösbe bújtatott nem kívánatos elemeket!

Megérkezik az egyik ápoló. Gondosan letörölgeti nyakamról a napközben odaszáradt nyálat. Egyetlen könnyed mozdulattal kioldja a tolókocsi biztonsági fékjét.

-          Na, Kovács bácsi! Vége a sütkérezésnek! Most szépen visszamegyünk a szobájába!- közli, s fütyörészve tolni kezdi a kocsit a diliház felé.

A bejárati ajtóban megjelenik Cilike, az Istennő, de mielőtt kezet csókolhatnék neki, ez a faragatlan fráter megelőz.

- Drágám! Esti műszak után a kapuban várom!- csorog nyájasan a szó a szájából.

- Ne olyan hangosan Pityukám, még valaki meghallja! Mit fognak gondolni?- rebegi szégyenlősen a nő, s izgatottságában füle mögé gyömöszöl néhány hajfürtöt.

- Ugyan már Cilike! Csak nem ezekre a magatehetetlen félhülyékre gondol? Nélkülem még a seggüket sem tudnák kitörölni!

Szavaira mindketten vihogásba törnek ki, de tudom, hogy egyszer eljön még az én időm! Holnap újra megpróbálkozom a szökéssel!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.