Csatlakozz te is!

Tűz a nap. Lágy szellő simogatja a fák leveleit, madarak csicseregnek untalan. Itt ülök, de nem tudom, mi tévő legyek. Kellemes zenét hallok a távolból, körülöttem fiatalok és idősek, vidámak és szomorúak, én pedig… Villámként csapott belém a felismerés!

Nem emlékszem, hogy elzártam volna otthon a gázégőt főzés után… Amilyen nyugodtan ücsörögtem egy fél pillanattal ezelőtt, olyan esze-veszetten kezdtem el rohanni a legközelebbi buszmegálló felé, ami természetesen éppen a park másik végében található. Futás közben ráadásul egyszer csak a fejemnek csapódott egy hatalmas pöttyös labda is, amitől azon nyomban hanyatt vágódtam. Hirtelen számtalan gyerek vett körül, és nem győztek bocsánatot kérni a kis baleset miatt. A gyerekeket igyekeztem gyorsan megnyugtatni, és tovább szaladtam, hiszen a fejemen keletkezett apró púpocska nem izgatott annyira mint a gázégő.

Lihegve érkeztem meg a buszmegállóhoz, ahol a 44-es busz az orrom előtt csukta be az ajtót, majd hosszasan elrobogott, amit szomorúan figyeltem.

– Most mitévő legyek? – gondolkoztam magamban – Ez az egyetlen busz, ami egyenesen hazavisz és legközelebb csak fél óra múlva jön megint…

Elkezdtem a mobilom telefonkönyvében kotorászni, hogy kit hívhatnék fel egy gyors fuvar reményében. 5 barátomat is csörgettem, közülük 2-en fel se vették, egyikük nyaralni volt, egy másikuk pedig csak fél óra múlva tudta volna vállalni, hogy értem jön, de addigra a busz is megérkezik.

Végül már csak egy lehetőségem maradt. Tudtam, hogy Tamás a közelbe vitte el legújabb barátnőjét randira (Hiszen én segítettem neki megszervezni az egészet, és ha jól gondolom a zene is abból az étteremből hallatszott, ahol ebédeltek.) Egyáltalán nem akartam neki rosszat, és semmiképpen sem akartam megzavarni a randiját, de egyszerűen muszáj volt. Szerencsére felvette:

–     Szia Sára! Fantasztikus ez a csaj, most pont a mosdóban van, de eddig nagyon jól megy a randi. Gyönyörű a haja, a szeme és ráadásul nagyon okos is, sőt még az autókat is kedveli, van egy saját Lamborghini-je is, és azt ígérte, hogy megmutatja ebéd után, mert azzal jött. Szerinted nem ciki, hogy én busszal jöttem?

–     Szia Tamás! – jutottam végre szóhoz – Nagyon jól hangzik, de most nem ezért hívtalak. Nekem sürgősen haza kellene jutnom a parkból, mert szerintem égve hagytam a gázégőt, a busz pedig az orom előtt ment el. Senki más nem tudott segíteni. Tudom, hogy lehetetlen dolgot kérek, de tényleg nagyon fontos. Nem téged hívnálak, ha nem lenne ekkora a baj…

–     Nyugi! – elkezdett suttogni – Pont most jött ki a mosdóból. Biztos elzártad az gázt, ne aggódj, de megpróbálok kitalálni valamit.

Ezzel le is tette a telefont. Izgatottságomban fel-alá járkáltam, őrültnek tartottam magam, mert egy ilyen dolog miatt felhívom a legjobb haveromat, aki pont egy fontos randiján van. Kétségbeesésemben anyámat is felhívtam közben, aki 200 km-el arrébb lakik.

–     Na de kislányom! Véletlenül nem azért hívogatod ezt a Tamást ilyenekkel, mert igazából azt szeretnéd, ha veled randizna? A gázégőt meg biztosan elzártad, nem vagy te olyan kis feledékeny – mondta.

–     Dehogy anya, Tomival már ezer éve barátok vagyunk és egyikünk sem érez ennél többet a másiknál. Én legalábbis biztosan nem, viszont élvezettel játszom neki a kerítőnőt. De a gáz miatt egyszerűen nem tudok megnyugodni, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy úgy hagytam, mert meg akartam melegíteni a tegnapi pörköltet, amit főztem. De amilyen szeleburdi vagyok szerintem azt sem vettem le a gázról, mert sietve kellett elmennem, és nem jutott idő az ebédre… Leteszem, mert Tamás csörget, puszi.

–     Szia Sára! – szólt a telefonba Tomi – Nagy mázlid van, mert Veronika segít nekünk, és hazavisz téged a kocsijával, és legalább együtt próbálhatjuk ki ezt a száguldó csodát. Gyere a Bádogos étterem parkolójába, itt várunk.

Nem hittem a füleimnek, hogy ilyen segítőkész barátom van. Felvidámodva szaladtam el a parkoló felé, 5 perc sem telt el és már én is ott álltam a gyönyörű kocsi mellett. Csupán egy probléma van vele: 2 személyes, mi pedig hárman vagyunk. Tamás rögtön kitalálta a legjobb megoldást, majd ő vezet és a két lány kicsit összehúzza magát, hogy elférjenek ketten is. Ez azonban nem tetszett Veronikának, mert nem akarta odaadni a kormányt a fiúnak. Ezért egy lehetőség maradt csak: az anyós ülésre beült Tomi, én pedig az ölébe. Egész úton égett a fejem, hogy most aztán jól elrontottam szegénynek a randiját, nem nekem kellene itt ülnöm… Sőt, nekem itt sem kellene lennem… Hogy fogom én kárpótolni érte?

Hiába jól megy a kocsi, a délutáni dugóval ezzel sem lehet mit kezdeni. Bent ültünk a csúcsforgalom közepén, se előre se hátra nem tudtunk mozdulni egy centit sem. Közben a szellő suhogása is megszűnt már, a nap pedig egyre jobban égetett minket, mostanra már nem volt olyan kellemes a nyitott tető…

Ahogy lassacskán közelítettünk a lakásom felé, egyszer csak villogva elhúzott előttünk egy tűzoltó-kocsi.

-        Jézusom! Remélem nem az én lakásomhoz mentek ki a tűzoltók – kiáltottam fel idegesen.

-        Nyugi-nyugi biztos máshova mentek – próbáltak mindketten csitítani.

A következő utcasaroktól még idegesebb lettem, mert már éreztem a füst szagát is, legszívesebben azonnal kiugrottam volna a kocsiból és azt a néhány háztömböt ami még hátra volt inkább lefutottam volna, minthogy kivárjam a forgalom lassúságát, de Tamás visszatartott az efféle tervemtől.

Egyszer csak rohanó embereket vettem észre, akik kiabálták:

-        Ég a ház, ég a ház!

Ahogy befordultunk a mi utcánkra, onnantól már kétség sem férhetett hozzá: Nemhogy égve hagytam a gázt a lakásban, de az egész háztömb most miattam ég…

Ijedtemben nem csak összepisiltem magam (amiből szegény Tamás is kapott), de ráadásul még el is ájultam pár percre… Legalábbis ezt állították, amikor a járdán fekve tértem magamhoz, miközben a lánglovagok próbálták eloltani az egyre hatalmasabb tüzet.

-        Nem, nem ez nem lehet! – magamból kikelve őrjöngtem – Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Oda van mindenem, mihez kezdjek most? – sírtam tovább.

-        Majd beköltözöl hozzám, a húgom majd ad neked ruhákat is, úgyis pont egy a méretetek. – próbált Tamás nyugtatni.

-        Ezt nem fogadhatom el, hiszen nem vagyok a barátnőd, inkább törődj Veronikával, én úgyis csak egy csődtömeg vagyok. – már bőgve mondtam ki ezeket a szavakat.

-        Tényleg Veronika meg hol van? – nézett körül Tomi, de már csak azt látta, ahogy a kocsi befordul a következő utcasarkon és eltűnik.

-        Szép kis barát vagyok… Nem elég, hogy tönkreteszem a randidat, de még bele is pisilek az öledbe… Mindezek ellenére velem foglalkozol, nem csoda, hogy elhúzott. Menj utána, vagy legalább hívd fel, és velem ne törődj, majd szólok anyunak hátha kapok valami kárpótlást a biztosítótól. – könnyeimmel küszködve mondtam ki ezeket a szavakat.

-        Hogy mondhatsz ilyet? Csak nem képzeled, hogy faképnél hagylak ilyen helyzetben, mégis csak te vagy a legjobb barátom. Ezt a csajt meg még csak ma déltől ismerem.

-         Te meg hagyod elmenni, mikor fogsz még egy ilyet találni? Jól vagy te összerakva? Hívd már fel te bolond!

-        Nem érdekes, úgyis túl jó nő volt nekem, sokkal jobban bejönnek az ilyen dilis, ölembe pisilős csajok. – kacagott.

Ettől a mondatától most már tényleg nem tudtam mitévő legyek… Nem elég, hogy most égett le a lakásom, de még a legjobb barátom is teljesen összezavar, erre mégis mit lehet válaszolni? – gondolkoztam magamban.

-        Gyere át hozzánk legalább egy kis időre, amíg kitalálod mi legyen, rendben? – mosolyogva folytatta.

Végül is csak beleegyeztem, hogy elmegyek hozzájuk, a lakásból úgysem maradt semmi megmenthető, minden holmim odalett. Mindössze annyi maradt meg, ami éppen nálam volt: egy kis pöttyös nyári ruha, egy váltás fehérnemű, egy fekete szandál, egy hajcsat és a kis táskám. Szerencsére legalább az irataim és a bankkártyám itt volt nálam, így legalább pénzem maradt még. Nálam volt még a telefonom is, zsebkendő, egy notesz és egy toll. Ennyi… Ennyi maradt az életemből…

Piroska, Tamás testvére szerencsére nagyon segítőkész volt, elhalmozott egy adag ruhával. Gyorsan le is zuhanyoztam náluk, és átvettem a ruhát is valami tisztára.

Egy héttel később hívott anyu a biztosítással kapcsolatban, hogy nagy valószínűséggel jelentős összeget fogok kapni tőlük, hiszen közben kiderítették, hogy nem is én okoztam a tüzet, hanem egy szomszédom hagyta égve a gázt, ami miatt az egész ház leégett. Egy fokkal jobban éreztem magam emiatt, hiszen kiderült, hogy nem miattam lett oda rajtam kívül még többek lakása is, nem én vagyok a bűnös a dologban.

Mindezt boldogan újságoltam el Tamásnak is, aki erre hatalmas csókkal válaszolt, széles mosollyal a száján:

-        Látod, szívem! Nem te vagy a hibás, majd szépen berendezed itt nekünk a kedved szerint a lakásunkat, és el is felejthetjük ezt az egész incidenst, a kapott pénzből pedig még az esküvőt is megtarthatjuk, mit szólsz?

-        Ez fantasztikus! Ha ezt hamarabb tudom, hogy az öledbe kell pisilni, hogy végre szerelmet vallj nekem, akkor előbb megteszem és nem várok rá 6 évet. – kacagtam el magam.

Egy évvel később már az esküvőn is túl voltunk, életem legboldogabb napja volt, és mindezt egy tűzesetnek köszönhetem… Azért másnak nem ajánlom kipróbálni.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.