|
Vásári körséta
Kirakodó vásár pulton minden féle van. Kis útmutató, ami zsebbe elfér. Itt található egy jó nagy fazék, úgy százötven literes. Ez bizony nagy, szinte már az egész falú ebből étkezhet. Kampóra fel van egy spárgával akasztva egy különleges, csillogó, aranyozott habszedő.
Ez miért különleges? Kérdezetem Jánost a pult mögött álló embert. Azt felelte, mert evvel a konyhai eszközzel még az ük nagyanyja dolgozott. Akkor miért adja el? Csak azért mondta János, mert már nem kell. Az asszony készített egy másikat. De nézzük, tovább, hogy mi van még a vásáron. Öregasszony kezében egy kisebb talicska, mellette sétál a gyerek.
Az úgy volt, felelte az öregasszony, hogy múltkor sétálgattam a piacon, és egy éles hang rikoltotta, hogy tessék, tessék megnézni, mert ilyen csodád még nem láttak, tessék csak ide jönni, és jól megnézni. Hát mit csináljak, hajtott a kíváncsiság, oda mentem, és jól megnéztem. Mit láttam, na, mit. Semmit.
Mondtam a rikoltozónak, hogy mi a fenét kiabál, mikor nincs itt semmi. Akkor az kiabálta, hogy mindenkinek megmutatja a mesekönyvet. A gyerek már sírt a könyvért, és kérte, hogy adjam neki oda. No, megint rá szóltam, hogy mit csinál, hisz nem látom a mese könyvet. Akkor azt sikította, hogy itt van az Ezüstország, s egy gömböcskét mutatott, megrázta, és lám csodád a gömböcske tetejéből az aljára hullott a sok csillám a kis házak tetejére. Ekkor a gyerek abba hagyta a sírást, megfogta a gömböcskék, és zsebébe tette. Hát, ezt már nem kapja vissza, mert már a gyereké. – mondtam a rikoltozónak. Bolintotta, hogy jól van, vigyem csak, mert van másik.
Gyerek már fárad volt a sétában, mikor húzta a szoknyám szélét, és a kapu felé mutatott. Láttam, hogy ott egy báb, és mellette egy színház. Gyorsan összeraktam a képet, és így lett belőle a bábszínház. Ez sem semmi. Mondtam magamban. Eltaláltam. Bementem a gyerekkel, megnéztük az előadást, és képzelje (meséli az öregasszony tovább), hogy ott láttam életemben először egy olyan, de olyan állatot, hogy ezt el sem hiszi. Egy nagyon szép volt, azt hiszem, valamilyen puma, vagy tudja az ördög, hogy mi lehetet, de szép volt. Gyorsan kortyoltam a flaskából, ami nálam volt. Meg is lett az eredménye. Leöntöttem magam. Megfogta a fehér felsőmet a vörösbor. Foltos lett. Mindenki furán nézett rám. Azt hitték, hogy vérzek. Levetettem a gyerek felsőjét, és azt tettem magam elé. Gyerek fél pucéran jött mellettem. Nem számított, mert jó idő volt. Egyszer a gyerek jobbra-balra pattan csak úgy. Rá is szóltam, hogy viselkedjék, mert velem van. Sétálgattunk, és egy kofánál rengeteg lepkéket láttunk. Olyan szépek voltak, hogy ezt elmondani nem is tudom. Meg is kérdeztem a kofát, hogy van magánál gyapjaslepke. Kofa nagyot nevetet, úgy, hogy mindenki őt figyelte. Mikor befejezte a nevetést azt válaszolta, hogy csak irtó van hozzá. Akkor én kezdtem el nevetni, irtó. Akkor már mind a ketten nevettünk. Megböktem a gyereket, no, menjünk itt is voltunk. Ott hagytuk hagy nevessen tovább. Ismét meghúzza a gyerek a szoknyám szélét. Mi van, nézzek lefelé. Gyerek megint látott valamit. Mi van ott, ami érdekel? Arra nézek amerre gyerek mutatott, ott volt egy terembura. Adok én neked teremburát, de lásd, hogy kivel van, dolgod megkapod, most megérdemled. Na, mára befejeztük a sétát, indulunk haza. Fogtam a gyereket, honom alá csaptam, nyakamba tettem a hátamon lévő kosárba tettem a megvásárolt árukat, és haza mentünk.
Terembura: Feltételezések szerint a Naprendszert egy rugalmas felületű, áthatolhatatlan v é d ő p a j z s dimenzióbuborék övezi, mely Plútó pályavonalán túl húzódik. Teremburának hívják.
Érd. 2013-02-11.
írta: Edison
|
Súgó
Friss hozzászólások