A farkas újra visszatér, aztán...
Pár nap múlva Piroska ismét elindult a nagymamájához.
- Aztán - gondolta anyukája - Nagyon vigyázz magadra, ne hallgass senkire! Ami pedig nagyon fontos, nehogy letérj az útról! - parancsolta meg anyukája Piroskának.
- Jól van, édesanyám! - hangzott Piroska szájából - Csak bízd rám! Nem kódorgok már én sehova, magam kára lenne! - mondta és elindult a kosárral.
Ezúttal is finom kalácsot vitt a nagymamának, meg egy üveg bort. Egy farkas Piroskát megint csak kiszemelte. Ahogy magát tartotta, a legjobb vadásznak, úgy hitte ha ő próbálkozik, isten bizony... a kislány ott marad a hasába! Nagyon ravasz volt ám, ez a farkas! Beöltözött Piroska anyukájának, vett magához néhány szál virágot, és egy szép nagy almát, majd kiugrott a bokorból, és nyájasan megszólította Piroskát.
- Piroska... kicsi lányom! Majd elfelejtettem, hogy oda kell adni nagymamának még ezt a néhány szál virágot, és ezt a nagyon gyönyörű almát! - mondta a farkas.
- Édesanyám! Ezek a virágok nagyon csúnyák... és nem is illatosak! Hogy fog ennek örülni nagymama! - mondta Piroska, és valami nagyon gyanús volt neki, ahogy végig nézett az ,,anyukáján".
- Öhm... Igen kislányom, igazad van! Menjünk az erdőbe, olyan gyönyörű... - mondta, de nem fejezte be a mondatát, hanem hátrafordult, és a kis papíron megnézte, mi is a nagymama kedvenc virága. - Gyönyörű ibolyákat! Annyira szép lilák voltak, nagymama annyira örülne nekik! - mondta nyájasan a farkas, és már nagyon éhes volt. Egyre csak terelni akarni Piroskát.
- Na jól van anyukám! - mosolygott a kislány, és kézen fogta édesanyját.
Mentek, mentek még egyszer csak az erdőbe értek. Piroska odament a virágokhoz, és szedegetett, szedegetett, még egy formás kis csokor nem lett belőle! Éppen fordult volna meg Piroska, mikor a farkas megette Piroskát.
- Hm... ez nagyon finom volt! - mondta a farkas, és levette az álruhát. - De... annyira éhes vagyok még! - tette hozzá, s csak úgy forgott a szeme mit egyen.
Felvett egy szép piros sapkát, megfogta a kosarat, abból is megette a kalácsot, az almát, aztán a borral leitta. Aztán ledőlt egy szép terebélyes tölgyfához, és mély álomba zuhant. Csak akkor ébredt fel, mikor ijedt hangon ezt hallotta:
- Piroska! Piroska! Hol vagy drága kincsem? - kérdezte az édesanya, de válasz nem jött.
- Akkor most belakmározhatok még! - mondta magában, felkelt aztán megkaparta a torkát és így szólt:
- Anyukám itt vagyok... nagymama azt mondta, hogy szedjek virágot a vázába neki, hagy illatozzon a házacskája - mondta a farkas.
- Hát Piroska itt vagy?! A nagyi tényleg ilyet mondott? - kérdezte döbbenten, hisz a nagymama annyira szereti Piroskát, és tudja mennyi veszély van az erdőben! Nem akarná, hogy csak azért virágért menjen, mert illatoznia kell a házának.
- Piroska? Miért ilyen nagy a füled, a kezed, a szemed? - kérdezte az édesanya.
- Mindig ezt kell kérdezni! - mondta, s bekapta az édesanyát is.
Ment a nagymamához, már annyira dagadt volt, hogy alig fért be az ajtón. Benyitott és köszönt:
- Nagymama, jó reggelt! Én vagyok az Piroska! - mondta a farkas, és beljebb lépett az ajtón.
Egy nagy medvét látott, aki hangosan ráüvöltött, s a farkas mentén megfordult, és szökni próbált.
- SEGÍTSÉG EGY MEDVE! - mondta a farkas, de a medve bundán fogta őt, s ráüvöltött hangosan:
- HOL VAN PIROSKA, S AZ ÉDESANYJA? - kérdezte üvöltően a medve.
- Visszaadom őket, csak hagyjon engem békén! S ígérem, nem jövök vissza többet, és egy farkast sem lát majd utána! - mondta reszketően.
A medve letette a farkast, ő pedig öklendezni kezdte Piroskát és az édesanyját. Mikor visszajöttek, nagyon megrémülve néztek a medvére, de a medve átkarolta őket.
- MENJ, S NEHOGY MEGLÁSSALAK MÉG EGYSZER! - üvöltött a medve, s elengedte a farkast, az pedig iszkiri, futott s vissza se nézett.
Egyszer csak a medvéből, kedves, ráncos arcú nagymama lett.
- Nagymama? - kérdezte meglepetten Piroska.
- Igen! Na jól becsaptam azt a fránya farkas igaz kicsi unokám?! - kérdezte kicsit rekedt hangon nagymama, miközben nevetgélt.
- Nem hittem volna, hogy te vagy! - mondta édesanya s együtt nevettek.
Nagymama levette a jelmezét, és az erdő aljába helyezték egy táblával: FARKASOK NE GYERTEK, MERT MEGBÁNJÁTOK!
Azóta sem jön egy farkas, és szerintem már nem is fog! Azóta nevet Piroska, a nagymama, és az édesanya, mióta a farkas odahaza még mindig reszket félelmében, s csak ezt gondolja azóta is: Inkább nem mentem volna oda!
VÉGE!
írta: Chieri
|
Súgó
Friss hozzászólások