Karácsonyi Történet
Neee! Kezdődik.
Kezdődik a karácsonyi hercehurca, kezdődik az ide-oda rohangálás, kezdődik a nyáladzás, kezdődnek a hülye karácsonyi zenék a plázákban, kezdődnek a bugyuta karácsonyi filmek a tévében. Annyira utálom ezt az egészet!
Itt, a bentlakásos suliban olyan nagyra tartják a karácsonyt. Az ebédlőben felállítanak egy három méteres fát, az iskola színeiben (kék és sárga) pompázó díszekkel. Az összes tantermet feldíszítik, kidekorálják és oda is tesznek kisebb karácsonyfákat. Mindenhol csillámpor van leszórva. Egyszerűen gusztustalan. A folyosókon idióta szarvasok, pingvinek meg mikulások lógnak a plafonról. Hülye kis masnis kitűzőt kell hordani az egyenruhánkon (még jó, hogy lányiskola, a fiúk elég ferdehajlamúnak néznének ki aranyos kis masnis kitűzőkkel), és minden tanár két copfba fogja a haját, és masnit köt belé (csak Dóri néni nem…egyszer olyan részeg volt, hogy beállított a fodrászhoz, és közölte vele, hogy azt akarja, hogy gyorsan szaladjanak át- az egyébként sampon reklámba illő haján- a nullás géppel), ráadásul amikor reggel felöltözünk, az összes nevelőnő csillámport akar a hajunkba szórni. Mik vagyunk mi, cukorbabák?
Én (becses nevem Anna) és a két legjobb barátnőm, Betti és Ceci, ebben a puccparádéban maradunk karácsonykor. Ez történik akkor, ha szüleid kőgazdagok, és megfizetik neked a legdrágábbat mindenből, de mindeközben magasról tojnak rá, hogy mi történik veled, meg úgy egyáltalán a létezésedre is. Nekem kifizetik ezt a sulit, és azt mondják, azért, mert azt szeretnék, hogy „magasfokú” oktatásban részesüljek. Aha. Most, 13 éves fejjel azért már leesik a tantusz. Igaz, azt mondják, hogy dolguk van, de igazából csak nem akarnak velem lenni. Igen, biztos sok dolguk van év közben, na de karácsonykor? Ennyire azért ne nézzenek majomnak.
Megkérdezik tőlem, hogy mit szeretnék karácsonyra, és akármit mondok, megkapom. Van okostelefonom, iPadem, és a legmodernebb laptopom, márkás ruháim. De őszintén mondom, ezt mindet odaadnám azért, hogy a szüleim szeressenek és megbecsüljenek. Példának okáért: Tök jól tanulok, és ha esetleg megnyerek egy tanulmányi versenyt, és elmondom anyunak Skype-on, csak annyit mond: Aha, nagyon ügyi vagy Annám. Meg se kérdezi, hogy milyen verseny volt, vagy hogy nehezek voltak-e a kérdések.
Mondjuk már hozzászoktam.
Az idei karácsony se lesz más, tudom.
Persze, persze. Apucinak most Dániába kell utaznia. Micsoda nagy kár! Pedig annyira velem töltötték volna a karácsonyt! A beszélgetés anyámmal annyiból állt, hogy közölte, hogy most sajnos már MEGINT nem tudunk együtt karácsonyozni, de jövőre biztos összejön. Apropó, mit kérek karácsonyra? Azt mondtam: Arany fülbevalót, amiben gyémánt és rubint van. Bármibe fogadok, hogy megkapom. Az egyetlen dolog, amit megjegyeznek velem kapcsolatban, az az, hogy mit kérek karácsonyra és a szülinapomra. Hát, ez van.
Betti és Ceci is ugyanezt a hírt kapta. (csak Betti azért nem karácsonyozhat a szüleivel, mert a szülei válnak. Az anyja megcsalta az apját egy spanyol Ernesto nevű fickóval. Mondjuk egyébként is lerázták volna szegényt. Ceci szüleinek PONT most kell Franciaországba utazniuk.) Nem baj, őket úgyis jobban szeretem, mint anyáékat. Betti és Ceci is olyan pénzesek mint én, nekik is mindenük megvan, ezért megbeszéltük egymás között, hogy csak sajátkészítésű cuccokat adunk egymásnak. Igaz, karácsony csak egy hét múlva lesz, de én már mindent megcsináltam. Bettinek fűztem egy legjobb barátnő karkötőt meg csináltam egy kis karácsonyfadíszt (majd felállítunk a szobánkban karácsonyfát, és oda felrakja), és kutyás csomagolópapírba csomagoltam, mert imádja őket. Cecinek is csináltam ilyen karkötőt, meg egy kis ékszertartó dobozt, amin rajta van a neve. Neki virágos csomagolópapírt kerestem, imádja növényeket. Tuti botanikus lesz.
Nagyszerű volt a karácsony!
Betti és Ceci messze rendesebbek, mint a szüleim. Olyan figyelmesek, mindketten ilyen kis rózsaszín csomagolópapírba tették az ajándékaimat, mert tudják, hogy imádom a világ legkislányosabb színét. Ez így leírva kicsit szánalmasnak néz ki, de egyszerűen csak így van, nincs mit szépíteni rajta. Imádom a cuki dolgokat.
Egyébként nagyszerű dolgokat kaptam! Bettitől egy fotóalbumot benne a közös képeinkkel, Cecitől pedig egy őáltala készített parfümöt! A kedvenc növényeiből nyert kivonatokkal dolgozott. Azért lógott mostanában a biosz szertárban, ahonnan általában a kémia laborba vezetett az útja. És mi még lestrébereztük Bettivel! Egyébként isteni finom illata van! Ma ezt fújtam magamra, és mikor bementünk a városba reggel kávézni, utánam fordult egy srác, és a levegőbe szimatolt. Cuki!
írta: NetBubble
|
Súgó
Friss hozzászólások