Karácsonykor az ember mindig arra gondol, hogy milyen szép is az élet, telis tele meglepetésekkel. A gyerekek mindig izgulnak, s örömmel nézik meg, hogy mi került a fa alá. Izgatottan bontják ki a csomagokat, amelyek egész éves jóságukért való megtiszteltetésnek képzelhető. Ám a karácsony nem csak az ajándékozásról szól, hanem főként az együttlétről. A karácsonyi ünnepkör lényege, hogy a nagy családok együtt legyenek, legalább csak egy estén. A mai világban, ha ezt bárkinek is mondjuk, nem lenne tisztában, hogy milyen fontos is a család együttléte. Eme történetet azért írom, hogy bebizonyítsam a nagyvilág számára, hogy milyen fontos is a család, és az együttlét. A történet elolvasása után mindenki átérezheti, hogy milyen is az, ha egy ártatlan gyermek egyedül tölti a karácsonyt. Eme történet egy árva kislányról szól, akinek nincsenek se szülei, se pedig testvérei. A történet a világháború utáni időkben játszódik. Elérkezett a december, leesett a hó. Ilyenkor a gyerekek örülnek, kint játszanak az utcákon, a hó adta lehetőségekkel. Mindenki örül a békének, és természetesen közeleg a karácsony is. Egyedül ez a kislány, akiről ez a história szól, egyedül Panni nem tudott örülni. Ismét elérkezett a karácsony úgy, hogy nincsen családja, se rokona, vagy barátja, aki még él. Ő pedig egy végtelen kislány, még csak hat éves. Nap, mint nap csak sírt, sírt és sírt. Egyedül, egy utca magányos részén lekuporgott és zokogott. Senki sem akarta befogadni, hisz mindenkinek megvolt a maga gondja. Elérkezett a karácsony. Panni végigsétált a hideg, fagyos utcákon s benézett a házak ablakain. Csupán azt látta, hogy a gyermekek mennyire örülnek a fa alá kapott ajándékaiknak, s szüleikkel és családjukkal töltik az ünnepet. Panni végtelen sírásban tört ki és végtelenül elkezdett futni. Senki sem volt az utcákon, a város kihalt volt. Egyedül kóbor macskák nyávogását és kutyák ugatását lehetett hallani. Ekkor egy hullócsillag jelent meg az égen. Panni tudta jól, hogy mit kell tennie. A szüleik annak idején megtanították rá, hogy ahányszor csak meglát egy hullócsillagot, kívánhasson valamit. Szüleivel mindig figyelte, de sosem látott egyet sem. Most azonban azt kívánta, hogy bárcsak ne egyedül töltené karácsonyát. Bár nem hitt a csodákban, s továbbra is sírt, visszaemlékezett családjára és a régen eltöltött szép időkre. Magányosan és szomorúan kezdett el ballagni a hideg, hűvös és fagyos utcákon. A hó még mindig szállingózott, a háztetőkre pedig jégcsap fagyott. Ahogyan a ház sarkáról hullt a könny, úgy hullt Panni szeméből is. Bár az ő könnye nem, de a szíve jégcsappá fagyott. Bánatában körbe-körbe járta az utcákat. Éhes volt, fázott, szomorú volt.. egyszer csak csoda történt: mintha valóra válna a kívánsága. Az utcán meglátott egy békés házaspárt, akik elvesztették gyermekeiket. Panni egy ideig cicaszemekkel nézett rájuk, akik aztán visszatekintettek. Rögtön tudták, hogy a leány árva, és nincs kivel tölteniük a karácsonyt. Egymásra néztek és elhatározták, hogy örökbe fogadják a kislányt. Rendbe szedték őt és békében, együtt tudták tölteni a karácsonyt, mint egy család. Ez volt Panni nagy álma, hogy először töltse családdal együtt a karácsonyt.. ezért fontos tehát, hogy megbecsüljük a karácsonyt, s örüljünk, ha ezen az egy estén is együtt lehetünk a családunkkal, együtt tölthetünk el velük egy csodálatos estét.
írta: Süti
|
Súgó
Friss hozzászólások