G-Portál mese
Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, helyett Magyarországon élt egyszer két jóbarát SU és TU.
Egy pesti panellakásban laktak a tizediken, ami nem volt túl praktikus de legalább az örökpanoráma megvolt. Mindketten a gportálnak dolgoztak, és azon a bizonyos napon is oda indultak el munkába.
-Gyere TU, mert elkésünk! Nem tudom mit szöszmötölsz annyit.
-Megyek már csak felhúzom a cipőmet- mondta TU miközben majd orra esett, ahogy féllábon ugrált.
Miután sikerült felhúzni elindultak a közeli metróhoz. Csak mikor odaértek jutott eszükbe, hogy a 4-es még nincs kész.
-Hát akkor irány a másik- javasolta TU- de nem ártana futnunk, mert elkésünk.
-Mit gondolsz mi vagyok, futóbajnok? Fuss ha annyira akarsz, de én biztos hogy nem.
-Akkor megyek egyedül- jelentette ki TU és elkezdett futni.
De bizony nem sokáig jutott, mert úgy tele volt szmoggal a levegő, hogy a tüdeje is hamar megtelt, így megállt mielőtt megfulladt volna. Megvárta SU-t és együtt indultak tovább Pest szürke utcáin. Régi omladozó épületek, kátyús járdák, kéregetők, hajléktalanok kísérték útjukat. Így mentek mendegéltek, míg oda nem értek egy buszmegállóhoz, ahol egy busz állt.
-Szálljunk fel legalább akkor közelebb jutnánk.
-Jó szálljunk- helyeselt SU.
A busz elindult velük, mentek vagy három percet, amikor is furcsa hangokat kezdett kiadni, és megállt. A sofőr felállt és hátrafordult.
-Tisztelt utasaink! Egy csapatépítő játékra hívjuk önöket, a neve: Told a buszt! A szabályok egyszerűek ha megtolják, akkor előbb utóbb eljutunk a végállomásra.
Na több sem kellett a két jóbarátnak leszálltak és elkeseredve mentek tovább.
-Így már biztos elkésünk- szomorkodott SU.
-Ha csak nem történik valami csoda, akkor igen.
Hát ahogy ott sétáltak TU hirtelen meglátott egy csodalámpát.
Bizony csoda hogy égett. Megdörzsölte, hogy kijöjjön a dzsinn.
-Végre szerencsénk van SU!
Ahogy megdörzsölte, nagy füst borított el mindent mivel egy forgalmas utcában álltak meg, de ahogy elillant a füst megjelent…
Nem nem a dzsinn, hanem… Dévényi Tibi bácsi!
-Hát szerbusztok gyerekek, mondjátok mi lenne a kívánságotok Tibi bácsi elintézi nektek!
Néztek egy nagyot, de aztán TU bátortalanul kibökte:
-Szeretnénk eljutni a gportál székházba. Fél órán belül.
-Hát gyerekek most lehetetlent kívántok, mert a BKV egy nagy rakás… az utakon meg dugó van, de köszönöm hogy kívántatok és jár a pontos labda. Ne feledjétek bátran kívánhat bárki Tibi bácsi elintézi, ha meg nem akkor úgyis kivágjuk a műsorból. Na sziasztok.
Ledöbbenten álltak mindketten, de aztán lassan elindultak.
-Hogyan juthatnánk el időben?- aggódott SU.
-Már csak egy megoldás van. Taxi.
Szerencsére épp arra jött egy, és egyből felvette őket.
-Mi a cím?- kérdezte mogorván a taxis.
-Pest Portál utca 1.
-Rendben akkor indulunk is, remélem nem gond de kikerülöm a dugót szóval felmegyünk Budára a várba ja meg be kell ugranom a tisztítóba is, de ne aggódjanak az óra megy nem áll meg.
SU és TU érezte hogy ez nem a legjobb döntés volt. Egy hiénához szálltak be, és tudták, hogy nem egy olcsó fuvar lesz.
Kis idő, inkább sok idő után megérkeztek végre.
-Ötvenezer lesz.
-Mennyii??- kiáltottak fel.
-Jól hallották. Drága a benzin. Na fizetnek végre?
-SU-nál épp volt annyi pénz, így kifizette a taxist és végre kiszabadultak.
-Hát már elkéstünk, de azért menjünk be talán nem lesz olyan nagy baj.
Odasétáltak az ajtóhoz és kinyitották VOLNA de az zárva volt.
-Hát ez meg mi? Miért nem nyílik?- csodálkozott SU.
-Fogalmam sincs. Várjunk csak! Milyen nap van ma?
-Milyen lenne? Hát..
És elkezdett nevetni, és nevetett, nevetett.
-Min nevetsz?
-Szombat van! Ma nem kellett volna bejönnünk!
TU először elképedt aztán ő is hahotázni kezdett.
Még nevettek egy darabig, aztán úgy döntöttek akkor elmennek fagyizni egyet. Oda is értek kedvenc cukrászdájukhoz, és ott már kellemesebben idézték fel a nap megpróbáltatásait két nagy fagylaltkehely társaságában, tele finom gombócokkal, leöntve csokiöntettel és tele tejszínhabbal.
Miután véget ért a nap hazatértek, és lefeküdtek aludni.
Így esett meg az eset, ez volt SU és TU kalandja.
Tanulság: Hát azt mindenki vonja le maga.
Itt a vége fuss el végre.
|